Világhírű magyar pedagógusok, akiknek nem csak mi magyarok köszönhetünk sokat

1. Brunszvik Teréz (Pozsony, 1775 – Duka,1861) – óvodapedagógia

Nem csak Magyarország, de az egész Habsburg Birodalom legelső óvodájának az alapító anyja. Tulajdonképpen ő teremtette meg az óvodai nevelést birodalomszerte. Nem csoda, hisz életútja tulajdonképpen elrendelte számára ezt a történelmi szerepet. Mivel édesapja, Brunszvik Antal gróf hamar elhunyt, özvegy édesanyjával maradt. Először idehaza, majd Bécsben éltek, velük utazott húga és húgának gyermekei is. Több állomásos költözködéseik során különleges kapcsolat alakult ki közte és testvére gyermekei között, akikkel végül, ahányan voltak, Svájcban kötöttek ki.

A svájci tartózkodás során Johann Heinrich Pestalozzival ismerkedtek meg. Az úttörő pedagógus a szegény gyermekek hozzáférhető oktatásáért szólalt fel és a népiskolák létrehozását támogatta. Ez nagy hatással volt Brunszvik Terézre, aki mindjárt arra a megállapításra jutott, hogy hasonlóra szükség volna Magyarországon is. Húga gyermekeinek nevelését átvette, és Csehországban taníttatta őket.

1828-ban, édesanyja Attila úti lakásában megalapította a Habsburg Birodalom első óvodáját Angyalkert Kisdedóvó néven. Az intézménytípus igen elterjedtté vált, a grófnő életének végére összesen nyolcvan óvoda nyílt Magyarországon.

1861-ben a mai Vácdukán halt meg. A dukai kastély, amiben élete utolsó éveit leélte, 1957-től nevelőotthon lett.

Érdekesség: Beethoven tanította őt zongorázni, aki hozzá írta 24. Fisz-dúr zongoraszonátáját, melynek a címe „à Thérèse".

2. Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882 – Budapest 1967) - zenepedagógia

Nemcsak az egyik legnagyobb magyar zeneszerző, zenetudós és népzenekutató volt, de kiváló zeneoktató is. Neki köszönhetjük a nemzetközi zenei nevelés máig is leghatékonyabbnak számító módszertanát, a Kodály-módszert, amit az egész világon mindenütt oktatnak.

Muzikalitását szüleitől örökölhette, ugyanis édesapja hegedűn, édesanyja pedig zongorán játszott kiválóan, utóbbi még énekelt is. Odafigyeltek taníttatására: miután jelesre érettségizett, Eötvös-kollégista lett belőle. Szíve azonban hamar a Zeneakadémia felé húzta, ahol néhány év múlva zeneszerző diplomát szerzett. Első népzenegyűjtései és külföldi tanulmányai után ugyanide tért vissza, ezúttal azonban már oktatóként: innen indult zenepedagógiai munkássága.

Hamar észrevette, hogy valami hiányzik a magyar kultúrpolitikából, így a zenei nevelésből is. Ez a valami pedig az összhang. Bizonyos dolgoknak egyszerre kell megtörténnie a gyermek zenei művelése során. Mit ér az elmélet, ha a gyermek nem használja, amit tanul? Új módszerében a tanultak folyamatos gyakorlati használatát sürgette, illetve a különböző érzékszervek összevont használatára biztatott. Az új modell a népdaléneklésen, a karéneken, a ritmizáláson és a relatív szolmizáción alapult. Utóbbit egyszerre énekkel és kézjelekkel is beemelte oktatási tervébe, ezzel összeköttetést biztosítva az érzékszervek között.

Zenepedagógiai modelljét, a Kodály-módszert ma is világszerte alkalmazzák.

3. Dr. Pető András (Szombathely, 1893 – Budapest,1967) – gyógypedagógia

Nemcsak egy világszerte ismert orvos, nemcsak történelmünk egyik legnagyobb mozgásterapeutája, hanem a magyar gyógypedagógia egyik legfontosabb alakja.

Az egyetemet Ausztriában végezte, ahol kezdő orvosként szinte azonnal a rehabilitáció területére sodródott. Több intézményben is végzett ilyen jellegű munkát, idővel azonban saját gondolatai támadtak a témában. Jóval később Budapesten kapott lehetőséget arra Bárczi Gusztáv neves orvostól, hogy a Gyógypedagógiai Főiskolán gondolatait gyakorlatba is átültethesse.

Szinte élete végéig a főiskolán vezette tanszékét, halála előtt néhány évvel azonban elhagyta professzori állását és megalapította saját intézményét Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete néven. Ez később felvette a nevét, 2017 óta pedig a Semmelweis Egyetem Pető András karaként képzi a mozgásterapeutákat.