Pesti mesék: Kakukk helyett egy tündér adta a nevét ennek a híres budai városrésznek

A budai hegyek területének nagy része nem számított lakott területnek a történelem évszázadai során, az erdőség borította területeken csak elvétve bukkanhatott rá egy akkori utazó egy-egy kolostorra, vagy kisebb falura. Ezek az erdőségek pedig javarészt a királyi udvar vadászterületeit jelentették, és a mai Csillebérc környékére is ebből a célból járogatott IV. Bélától Mátyás királyig sok uralkodónk a történelmi feljegyzések szerint, utóbbi a Szépjuhászné legendáját is megteremtve a vadászkalandjaival.

A budai hegyeket aztán jórészt sváb telepesek népesítették be a 18. század folyamán, és kezdtek itt mezőgazdasági tevékenységet folytatni, leginkább szőlőtermesztés formájában. Épp ezért a mai budai városrészek helyén fekvő korabeli területek leginkább dűlők voltak, amik szinte kizárólag német nevet viseltek. Ezen próbált meg változtatni a 1847-ben Döbrentei Gábor költő a barátaival és követőivel, amikor mintegy 150-en összegyűltek a zugligeti Vadászudvar vendéglőben, majd a budai hegyekbe sétálva magyar nevet adtak a tájegységeknek. Így kapott magyar elnevezést 56 budai terület, mely nevekből a többség azóta is tovább él a budai városrészek neveiben. Ezeket a neveket Döbrenteiék alapos kutatómunka után ajánlották, vagy régi oklevelekben talált nevek, vagy a német nevek tükörfordítása, néhány esetben pedig saját eredeti ötletek nyomán.

Csillebérc neve is a nevezetes dűlőkeresztelőtől eredeztethető, ha nem is a mai formájában. Döbrenteiék ugyanis az addig Kukuckbergnek (azaz Kakukk-hegynek) hívott területnek a Csile-bércz elnevezést adták. (a Kakukk-hegy neve pedig tovább él a mai Kakukkhegyi útban.) Ebből a 'bércz' a mai bérc szavunk korabeli helyesírással, azaz a jelentése ugyanúgy 'hegyorom, hegycsúcs', csak egy szép, régies kifejezéssel. De kicsoda vagy micsoda az a Csile? Nem más, mint egy tündér, méghozzá a budai hegyek mondabeli tündére, akit a korabeli néplegendák nyomán személyesen Döbrentei javasolt a városi közgyűlésnek, mint a terület névadóját. A választásba az is belejátszhatott, hogy egy történet szerint Mátyás király az egyik itteni látogatása alkalmával Tündérbércnek nevezte a környéket, és a tündérség akkor így Csile révén belekerült az új magyar névbe is. De miként lett Csiléből Csille? Ez az, amit nem tudunk pontosan, de a 20. század elején még az eredeti helyesírással szerepelt a dokumentumokban, egy 1930-as térképen viszont már Csillebérc olvasható. A legvalószínűbb oka a változásnak az lehetett, hogy Csile tündér mondája már elhalványulhatott a köztudatban, emiatt értelmetlennek tűnt a szó, valaki pedig egy átírás során értelmet próbált adni neki. Az bizonyos, hogy csillék sosem jártak Csillebércen, mert ezekben a hegyekben nem zajlott bányászat, így a kis sínen futó szállítókocsik megjelenésének sem lett volna értelme.

Másfajta sínen futó kocsik viszont megjelentek itt a 20. század közepén, hiszen a budai hegyekben 1950-ben elindult az Úttörővasút (ma Gyermekvasút), aminek az egyik állomása Csillebérc lett. Az úttörőmozgalom életében pedig nemcsak emiatt játszott fontos szerepet a környék, hanem az itt megépülő Úttörőváros miatt is, ahol gyerekek tízezrei táboroztak a szocializmus évtizedei alatt, és amelynek a hasznosítása jó ideje viták tárgya.

Csillebérc azon ritka budapesti városrészek egyike, aminek a területét még ma is nagyrészt természeti környezet, főként erdők borítják. A lakott részét főként hétvégi házak és kiskertek alkotják, nagy épületkomplexum pedig az Úttörővároson kívül csak egy található a területén. Ez a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézete, avagy közismertebb nevén a KFKI, amit szintén 1950-ben adtak át, és ahol az első számítógépek fejlesztésétől az űrkutatásig világhírű magyar tudósok sokasága dolgozott-dolgozik, többek között egy kísérleti atomreaktor társaságában.