Gyors történelmi áttekintés
A haszid zsidók történelme 1944-ig nyúlik vissza. Rudolph Kastner alkut kötött az egyik zsidók deportálásával megbízott náci alezredessel, hogy az egyik vonatot nem Auschwitzba, hanem a semleges Svájcba irányítják. Ezen a vonaton utazott Teitelbaum Joel is, a szatmárnémeti rabbi, és rajta kívül mintegy 1700 fő, plusz 200 regisztrálatlan kisgyermek.
Joel 1946-ban New Yorkban, Észak-Brooklynban telepedett le, a zsidó közösség megválasztotta rabbinak, és az egyre növekvő közösségnek egy új helyet kellett keresni. 1977-ben Monroe városába mentek, ami azért volt tökéletes helyszín a letelepedésre, mert messze van a külvilág káros hatásaitól és az erkölcstelenségtől, mégis közel van a nyüzsgő New Yorkhoz. Teitelbaum rabbit 14 szatmári család követte, majd a várost átnevezte Kiryas Joelnek.
A városban ma már több mint harmincezren laknak, és a lakói még ma is az egykori szatmári haszid zsidóság életmódját folytatják. Természetesen nemcsak Kiryas Joelben (Monroeban) élnek haszidok, de Manhattanben és Brooklynban is szép számmal vannak.
Honnan ismered fel a haszidokat?
A haszid szó a héber heszedből ered, aminek a jelentése jámborság, kegyelem, hű szeretet. A haszidok nem akarnak betagozódni a társadalomba, és a vallás mellett a hagyományőrzést tartják a legfontosabbnak.
18-19 évesen megházasodnak, és 6-8 gyermekes családokat alapítanak, de nem ritka, hogy a családban ennél több gyermek van. Külsejük is eltér a ma "átlagosnak" nevezhetőtől: a férfiak strájmlit (szőrmekalapot) és hosszú, fekete kaftánt viselnek, pajeszukat hosszúra növesztik, a nők pedig hosszú, térdet eltakaró szoknyában járnak, fejüket kalappal vagy kendővel fedik be.
A nők sokszor a házasság után leborotválják a hajukat, és parókát hordanak. A magyarázat egyszerű: a haszidok a szabadon lévő hajat a meztelenség egyik formájának tekintik.
A haszid nők sorsa
Akkor kezdett el érdekelni a haszidok közössége, amikor a Netflixen megjelent az Unortodox – A másik út című könyvből készült sorozat, ami bemutatja ezt a zárt világot, és azt, hogy lehet innen kiszabadulni. A történet főszereplője a williamsburgi haszid közösségben született, de ma már Berlinben él.
Az ő önéletrajzi kiönyvéből, és az ezt feldolgozó sorozatból derül ki, hogy a haszid lányoknak olyan életük van, mint a 200 évvel ezelőtt élő nőknek, így érthető, hogy van, aki szabadulni akar.
A lányok legfeljebb 18 éves korukig tanulhatnak, majd egyetlen feladatuk van, hogy férjhez menjenek, és gyermekeket szüljenek. Természetesen nem akárkinek, ugyanis a szüleik választják ki egy házasságközvetítő segítségével a megfelelő férj- és apajelöltet. A fiatalok csupán egyszer találkozhatnak, az egész családnak akkor is jelen kell lennie.
A haszid lányok nemi életére is szigorú szabályok vonatkoznak. Amíg a lányok menstruálnak, külön kell aludniuk a férjüktől, és nem érintkezhetnek velük.
Amikor elmúlt a havi vérzésük, egy héten át, naponta kétszer egy textildarabbal kell ellenőrizniük, valóban tiszták-e, és ha 14-szer tiszta marad a textil, megmártózhat a a rituális fürdőben, az úgynevezett mikvében.
Ezután szabad az együtt alvás és a nemi érintkezés, ám nem akárhogy: meg van határozva, hogy mely napokon, és milyen pózban történjen az aktus.
A cél nem az élvezet, hanem a lehető legtöbb utód nemzése, és hogy pótolják a holokauszt zsidó áldozatait.
A sorozatban elhangzik, hogy a férfi van felül, a nő alul (misszionárius póz), és péntekenként kell együtt lenniük, ha a nő tiszta. Nemcsak a szeretkezésnek vannak ilyen szigorú szabályai, a haszidoknál nem szokás sem puszit adni, sem ölelkezni.
A gyermektelen nőnek nincs szava a közösségben; ha pedig már házas, teljesen alá kell rendelnie magát a férjének és a gyermekeinek. Egy haszid nő feladata a férj kiszolgálása és a gyerekszülés. Utóbbi minél előbb, hogy értékes legyen a társadalom számára.
A nőkkel szemben a férfiaknak az a legfőbb feladata, hogy tanulmányozzák a Tórát, és ezt egész életükben odaadóan folytassák.
Nincs okostelefon és tévé
A haszidok nem használják a XXI. századi technikai vívmányokat sem. Olyannyira nem, hogy nincs náluk sem tévé, sem számítógép, sem okostelefon, és kizárólag nyomógombos mobilon tarthatják egymással a kapcsolatot. A sorozatban van egy jelenet, ami tökéletesen rávilágít arra, mennyire másként élnek, amikor a főszereplő Esther férje, Yank keresi a feleségét Berlinben, és azt kérdezgeti, hogy ha az okostelefon mindent tud, és van rajta internet, azt miért nem tudja, hol van Esthy?
Természetesen butaság lenne csak a könyv, vagy a sorozat alapján beskatulyázni a haszidokat, de jó tudni, hogy a williamsburgi haszidok milyen szellemiségben élik az életüket.
Ha érdekelnek más népek kultúrái, olvasd el az afrikai himbákról,vagy a Lugu-tó partján élő moszuókról szóló cikkünket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.