A műholdaknak köszönhetően 1979 óta a tudósok igen pontos mérési adatokkal rendelkeznek a Föld északi és déli jégtakarójának kiterjedéséről. Ez a jégréteg az óceánon úszik. Bár olvadása nem emeli a tengerszintet, közvetve hozzájárul a globális felmelegedéshez, mivel a nyílt, jéggel nem fedett óceán több hőt nyel el.
Az Északi-sark és az Antarktisz jégrétegének egyaránt az a normális ciklusa, hogy nyáron olvad, majd télen visszafagy. Hosszabb távon az olvadás gyorsabb Grönlandon és az Északi-sarkvidéken, ezzel szemben az Antarktiszon kisebb mértékben növekvő értékeket mutat - ennek az eltérésnek az oka egyelőre nem ismert.
Az antarktiszi jégtakaró idén júliusban, a déli félteke telén csak egy átlag 15,3 millió négyzetkilométeres területen fagyott vissza - ez az érték 1,1 millió négyzetkilométerrel (7 százalékkal) kisebb, mint az 1991 és 2020 között ebben a hónapban mért átlaga - állapították meg a Copernicus(C3S) kutatói.
Az ausztráliai nyár végén, februárban a jégtakaró elérte történetének eddig leginkább leszűkült méretét, megijesztve a tudósokat. Összesen 30 százalékkal volt kisebb területű, mint az 1991 és 2020 között eltelt három évtized átlaga.
Február óta pedig folyamatosan alacsonyabb értéket mutat az évszak átlagainál. Így érte el a jéggel borított területek nagysága már júniusban is az adott hónapban addig mért legkisebb méretet.
Az Északi-sarkvidéken a jégréteg felszíne 4 százalékkal csökkent júliusban az eddigi átlaghoz képest a Copernicus szerint. Ez volt az eddigi években júliusban mért 12. legkisebb kiterjedés.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.