Pesti mesék: Tömegsíroknak is helyet adott Buda első közparkja

Az Ördög-árok neve a Pesti mesék cikksorozatunk több korábbi darabjában is előkerült, és a Városmajor történetében is jelentős szerepet tölt be. Ez a Nagykovácsinál eredő patak végigfolyik egész Budán a Hűvösvölgy-Városmajor-Vérmező-Horváth-kert vonalon, hogy aztán az Erzsébet híd lábánál torkolljon bele a Dunába. Ma már nagyrészt befedték, de a korábbi évszázadokban még a felszínen futott, és a budai oldal szennyvizének jelentős részét vezette bele a folyóba. A mai Városmajor területe igazából az Ördög-árok ártereként alakult ki a Rózsadomb és a Kis-Sváb-hegy között, mintegy 10 hektáron elterülve. Ezt a termékeny földdarabot évszázadokig mezőgazdasági célokra használták, főként kaszálónak. A török hódoltság és Buda elfoglalása vetett véget ennek a békés korszaknak, ezután főként katonai gyakorló- és felvonulási területként szolgált.

Buda 1686-os visszafoglalása után a terület sorsa kalandosan alakult, és ekkor született meg a ma ismert neve is:
„A törökök 1686-os kiűzetése után a terület Buda város birtokába került, de Pfeffershoven várparancsnok várvédelmi övezet céljára lefoglalta, és a terület egy részét magánemberként birtokba is vette. Amikor a várparancsnoki tisztségéről lemondott, a majort – amely nem is volt az övé – eladta Buda városának. A következő várparancsnok, gróf Daun Henrik József pert indított az eladás ellen, és csak 1724-ben adta el (ismét) a városnak a terület nagy részét, a kisebb részén pedig villát építtetett magának. A furcsa történet hat esztendővel később zárult le, amikor Buda városa a majort és a villát is megvásárolta."
(Salamin András: Hegyvidéki utcanév-lexikon, 2006)

Az itt álló major tehát a városé lett, és ebből a két szóból alakult ki aztán a Városmajor név, először persze németül Stadt-Mayerhofként, majd magyarosítva is. A város a birtokába került területet először kertészeteknek adta ki bérbe, majd a 18. század végén, II. József rendeletére jött létre itt az első budai közpark. A budakeszi és dunabogdányi erdőkből származó 3000 fát ültettek el, a korban divatos franciakertek mintájára szabva a park képét. A parkot 1878-ben vehette birtokába a lakosság, és rendkívül népszerűnek bizonyult. Az itt álló vendéglő mellé 1925-től mutatványosbódék is csatlakoztak, így igazi vurstliközpont alakult ki, a hasonló funkciót betöltő Városliget budai párjaként, miközben sorra épültek a villák és a lakóépületek is a park körül.

A 20. század elejére a korabeli budai bulinegyed rossz hírűvé vált, miközben a park állapota is alaposan leromlott a sok mulatozó, a területet még mindig néha igénybe vevő katonaság, és a befedetlen Ördög-árok időnkénti rossz szaga miatt. 1920-ban jött el az új fordulópont a Városmajor történetében, amikor befedték az Ördög-árkot, bezárták a vurstlit, és a parkot is megújították. Ezután épült meg több olyan épület is, amelyek ma már elválaszthatatlanul hozzátartoznak a Városmajor képéhez: a Jézus Szíve plébániatemplom, a teniszpályák és a sportcsarnok, vagy a fogaskerekű végállomása. A második világháborúban súlyos pusztítások és hadiesemények színtere lett a Városmajor. A területen rendszeresen vonultak át a katonai csapatok, a templomot és a környező lakóházakat lebombázták. Az itt álló iskolából hadikórház lett, a szomszédos Maros utcában közel 100 embert gyilkoltak le a nyilasok, a parkban pedig tömegsírba kerültek a halottak.

A háború befejezése után így évekig tartott, mire a romok, roncsok és sírok helyére újra park kerülhetett. A helyreállítást követte 1952-ben a Szabadtéri Színpad megépülése is, a parkrekonstrukció keretében pedig ezután vágták ki az utolsó olyan, fertőzés következtében menthetetlenné vált fákat, amelyek még az eredeti, 18. század végi ültetésből származtak. A szocializmus évtizedei alatt is helyet kaptak itt mutatványosbódék, és a május 1-i tömegrendezvények jellegzetes helyszíneként is szolgált a park. A Városmajor a 2010-es évek elején kapott utoljára ráncfelvarrást, azóta inkább csendes, sétálós-kikapcsolódós-sportolós parkként szolgálja a fővárosiakat.