100 éve született Kurt Vonnegut, aki mindenkit megajándékozott, amikor betiltották a könyveit

A szülei szándékosan nem tanították meg németül
Mint az a nevéből is sejthető, Kurt Vonnegut német származású: az ősei a 19. század közepén vándoroltak ki Amerikába. Sőt, a szülei is még mind a ketten német anyanyelvűek voltak, de a fiuknak már szándékosan nem tanították meg a nyelvet, mert az első világháborús német-amerikai szembenállás következtében inkább az amerikai hazafiságukat akarták hangsúlyozni. Ezt sikerült aztán olyannyira túlzásba vinniük, hogy a német irodalmat és hagyományokat is elzárták a gyerekük elől.

Tönkrement az előkelő családja
Indianapolisban született, ahol a családja a helyi elit részének számított. Az apai nagyapja és az apja is építészként dolgozott, több olyan jelentős épülettel is gazdagítva a várost, amelyek ma is állnak. Az édesanyja a környék egyik leggazdagabb családjából származott, akik a helyi sörgyárat birtokolták. Az alkoholtilalom évei, majd a nagy gazdasági világválság azonban elvitte a vagyonukat, amibe nem csak anyagilag mentek tönkre Vonnegut szülei: az édesapja bohókás és sikertelen művészeti projektekkel múlatta ezután az időt, az édesanyja pedig egyre depressziósabb és érzelmileg bántalmazóbb lett.

Kémikusnak készült, író lett belőle
Először a család hagyományai szerint az építészi szakmát akarta választani, de aztán a családja indíttatására inkább kémia szakra járt egyetemre. Azonban már itt is inkább a helyi diákújság szerkesztése és az írás érdekelte.

Pacifistaként harcolt a világháborúban
Világéletében ellenezte a háborúskodást, Amerika hadba lépését sem támogatta a második világháborúban. Ennek ellenére besorozták a hadseregbe, és harcolt az európai fronton. Az ardenneki offenzíva közben hadifogságba került, és Drezdába vitték, ahol így pont átélte a város hírhedt porig bombázását. Ezek a szörnyű traumák ihlették többek között Az ötös számú vágóhíd című regényét.

Örökbe fogadta a nővére gyerekeit
A háború után hazatérve szinte egyből elvette feleségül a középiskolai szerelmét, és három gyerekük született. Mellettük egy idő után még három gyereket is neveltek, ugyanis Vonnegut nővére és annak férje néhány nap különbséggel elhunyt, így az árván maradt gyerekeiket az író családja fogadta be. Közel a hatvanhoz aztán elvált, és újranősült, a második, haláláig tartó házasságában pedig szintén örökbe fogadott egy gyereket.

Sokat várt a befutásra
Későn kezdett bele úgy igazán az írói pályába, és még később érte el a nagy sikereit. Az első regénye 30 éves korában jelent meg, de az igazi áttörést és a világhírt csak Az ötös számú vágóhíd hozta el számára, amit 47 évesen publikált.

Depressziójában az öngyilkosságot is megkísérelte
A műveinek sötét, gyakran kiábrándult humora és a cinizmusba hajló szatírája a saját világnézetéből fakadt. Egész életében krónikus depresszióval küzdött, amit a traumatikus fiatalkori tapasztalatok mellett olyan esetek is súlyosbítottak, mint az egyik fiának idegösszeomlása. Már bőven rég irodalmi sztárnak számított akkor is, amikor 1984-ben öngyilkosságot kísérelt meg, de szerencsére pszichológusi segítséggel idővel megtanulta kezelni a mentális nehézségeket.

Amikor betiltották, mindenkit megajándékozott
A könyveit többször érte olyan vád, hogy hazafiatlanok, trágárok vagy erkölcstelenek. Túlbuzgó erkölcscsőszök megpróbálták időnként betiltatni a műveit, egy iskolai körzetben pedig egy alkalommal az összes könyvtárból eltávolították a köteteit. Ezt hallva Vonnegut a körzet összes diákjának küldött ajándékba a könyveiből.

Beperelt volna egy dohánygyárat, mert nem ölte meg a cigi
12 éves korától dohányzott, ugyanazt a márkát szívva egész életében. 83 évesen azzal tréfálkozott egy interjújában, hogy be kéne perelnie a céget, mert a dobozok felirataival megtévesztették őt, hisz a cigi általi halálát ígérték.

Egy esés okozta a halálát
2007. április 11-én, 85. életévében hunyt el a New York-i otthonában. A halálát súlyos agysérülések okozták, amik néhány nappal korábban egy súlyos elesés következtében keletkeztek.