Egy emberként izgult az ország a hat és féléves Zóráért, aki vasárnap csámborgott el a család tanyájáról. A kislány a kutyájuk után indult, de a sűrű ködben nem talált vissza. Bár azonnal keresni kezdték, csak másnap találtak rá, Zóra az éjszakát is kint töltötte.
Sokan már a legrosszabbtól tartottak, ám szerencsére a kislány épségben előkerült.
Zórára tíz kilométerre a tanyától találtak rá, és annak ellenére, hogy az éjszakát a 3 fokos hidegben, egy fa tövében töltötte, szerencsére jó állapotban volt.
A gyermeket egy siklóernyős találta meg, Mehringer Szabolcs a péri siklóernyős klub tagja. Amikor értesült a kislány eltűnéséről, valami azonnal azt súgta belül, hogy el kell indulnia.
"Mivel nekem is van egy 6 éves gyerekem, egyértelmű volt számomra, hogy beszállok a keresésbe. Reggel ahogy lehetett, felszálltam, alig tettem meg 150 métert, megláttam a reptér közelében ücsörögni Zórát. Amikor odamentem hozzá, édesen mosolygott, én pedig majdnem elsírtam magam. Megöleltem, megnéztem, jól van-e, aztán pár szót beszélgettünk. Nem tűnt ijedtnek, teljesen nyugodt volt. Mondta, hogy a fánál aludt, az anyukája pedig dolgozni ment. Azt feleltem, hogy anya nem dolgozik, őt keresi mindenhol. Erre megdöbbent, szerintem nem érzékelte jól az eltelt időt. Még viccelődtünk is, hogy nem félt-e a rókáktól, mire megkérdezte: vannak itt rókák? Aztán elváltunk egymástól, a mentők kórházba vitték"
– mondta a Blikknek Szabolcs.
A kislányt több százan keresték, civilek és hivatásosok egyaránt. A keresők a környéken található kutakat is átvizsgálták, hátha baleset történt. Amikor reggel jött a telefon, hogy Zóra épségben előkerült, mindenki megnyugodott, Süti kutya - aki után a kislány indult - pedig másnap délelőtt már a megszokott helyén pihent, ő hazament a kislány nélkül.
A kislány édesanyja elmondhatatlanul hálás a keresőknek, főleg a Zórát megtaláló siklóernyősnek.
"Nem tudom szavakba önteni azt a hálát, amit a keresők iránt érzek. Főleg a Zórát megtaláló siklóernyős nevét foglalom imába, amint lehet, találkozom vele és a nyakába ugrom.
Zóra azt mesélte, hogy nem félt, sokat sétált, aztán lefeküdt aludni, a kabátjával pedig betakarta magát. A legjobban az maradt meg neki, hogy őzikéket látott az erdőben.
Nem is értem, miért ment el, soha ilyet előtte nem tett. Nekem már öt perc múlva feltűnt, hogy nincs meg, mint az örült keresni kezdtem a férjemmel együtt. Az életünknél jobban szeretjük őt, és csak az a fontos, hogy épségben előkerült – mondta a napilapnak Zóra édesanyja, Judit.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.