Tudatos tervezés, felkészülés a késői gyermekvállalásra - Interjú Dr. Katona Renáta szülész-nőgyógyásszal

Amennyiben a hölgyek és párjuk úgy döntenek, szeretnének gyermeket vállalni, hogyan készülhetnek erre tudatosan? Célszerű megelőző vizsgálatokat elvégeztetniük?

A szexuális nevelést, felvilágosítást, a nőiséget érintő kérdések átbeszélését már jóval a pozitív családtervezés előtt kell elkezdeni. Ahhoz, hogy a szülővé válásban hatékony segítséget tudjunk nyújtani az érintetteknek, elsősorban edukációra és egy jól működő, elérhető ellátórendszerre van szükség. Például, ha egy nőnek szabálytalan a ciklusa, már jóval előbb érdemes felkeresni a nőgyógyászt, mint ahogy a családtervezés gondolata felmerül. Egy szabályos ciklussal rendelkező fiatal hölgynek, amennyiben az előzményben komolyabb nőgyógyászati műtét vagy betegség nem szerepel és a családban sem fordult elő veleszületett betegség, a rutin nőgyógyászati vizsgálaton túl egyéb vizsgálat nem szükséges. 35 év alatti életkor esetén, 1 éves időtartamot meghaladó sikertelen próbálkozásnál kezdődnek el a meddőségi vizsgálatok, 35 év felettieknél viszont már 6 hónap elteltével érdemes a kivizsgálást megkezdeni. Amennyiben a ciklus szabálytalan, ciklusmonitorizálás szükséges. Ez a ciklus első fázisában vérvételt jelent a hormontermelés vizsgálatára, a ciklus közepén ultrahang vizsgálat segítségével ún. folliculometria történik a peteérés igazolására és a méhnyálkahártya megítélésére, a ciklus harmadik, ún. lutealis fázisában újabb vérvétel szükséges a progesteron, azaz a beágyazódásért felelős hormon vizsgálatára. Amennyiben a partnernek volt korábban urológiai betegsége, pl. visszatérő infekciók vagy bármely olyan hormonális zavart okozó rendellenesség, amely a megtermékenyítő képességet ronthatja, akkor az ő vizsgálata is indokolt.

Mi az életkor szerepe a sikeres terhességhez vezető úton?

Az optimális életkor a teherbeesésre és élettani terhességre, valamint a komplikációmentes szülésre, a 25-35 év közötti anyai életkor. A 35. életévtől fokozatosan - előbb lassan, majd a 40. évtől fokozottabban - csökken a teherbeesés esélye. Ennek oka abban keresendő, hogy fogy a petefészekben lévő tüszők száma és romlik azok minősége is. Minél idősebbek vagyunk, annál több az olyan petesejt, mely kromoszomálisan rendellenes. Ezek általában nem termékenyülnek meg, vagy ha mégis, akkor korai vetéléshez, illetve kromoszóma rendellenességgel kísért terhességek számának növekedéséhez vezethetnek.

Amennyiben a nők úgymond később, negyven éves koruk környékén vagy afelett vállalnának gyermeket, vagy addig, többszöri próbálkozást követően sem jártak sikerrel, milyen lehetőségeik vannak, hogyan lehet megkönnyíteni a teherbeesést?

Ha valaki negyvenévesen találja meg a párját vagy esetleg hamarosan kirepülő gyermekei mellett még vállalni szeretne terhességet, akkor az első tanácsom, hogy mielőbb végeztessék el a szükséges kivizsgálást, mert az ő esetükben 1-2 év, de akár már néhány hónap diagnosztikus késedelem is ronthatja az esélyeket. Például egy pajzsmirigy funkciózavar vagy inzulinrezisztencia kezelése néhány hónapot is igénybe vehet, tehát mielőbb érdemes elkezdeni az életmódváltást, diétát, szükség esetén gyógyszeres terápiát. Néhány hónap sikertelen próbálkozást követően érdemes felvenni a kapcsolatot meddőségi szakemberrel, aki hatékony segítséget tud nyújtani a sikeres terhességhez vezető út megtervezésében, illetve a gyermekvállalás lehetőségeinek átbeszélésében.

Negyven év feletti sikeres terhesség esetén, melyek azok az egészségügyi kondíciók, amelyeket különösképp figyelembe szükséges venni, akár plusz vizsgálatok, amelyekkel a terhességet szükséges végig követni?

Negyven év felett gyakoribb, hogy az anyának már van valamilyen alapbetegsége: pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, pajzsmirigybetegség, autoimmun betegség stb. Ezek esetében terápia bevezetésére vagy épp gyógyszerváltásra lehet szükség, a terhesség alatt nem szedhető gyógyszereket pedig optimálisan már a teherbeesés előtt érdemes elhagyni a szakorvossal történt konzultációt követően. A terhesség alatt kiegészítő vizsgálatok is szükségessé válhatnak. Koraterhességben gyakoribb a spontán vetélés vagy az az eset, amikor a baba nem fejlődik tovább. Emiatt gyakoribb ultrahang kontroll vizsgálatok szükségesek. 37 év felett mindenképp javasoljuk a kromoszóma- vizsgálatot is. Ennek alapvetően három módja van: NIPT, azaz az ún. non invazív perinatalis tesztek, amelyek anyai vérből már a 10. betöltött terhességi héttől végezhetők. A tesztek különböző kromoszómák rendellenességéhez kötött betegségek szűrésére alkalmasak. A másik két módszer esetében a mintavételre kórházi körülmények között kerül sor. Amennyiben az első trimeszterben merül fel kromoszómális rendellenességre utaló ultrahang-eltérés, akkor az anyai hasfalon keresztül a méhlepényből veszünk mintát kromoszómavizsgálatra. A 16. terhességi héttől pedig magzatvízből nyerjük a mintát. A nem kromoszómához kötött, un. strukturális rendellenességek (pl. szívfejlődési, gerincvelő záródási, idegrendszeri eltérések) kiszűrésére a 12., 18-20., valamint a 30- 32. heti genetikai ultrahang szűrővizsgálatok szolgálnak.

Hogyan kezelhetőek az esetleges kockázatok?

A meglévő, ismert betegségek időben megkezdett, hatékony kezelésével. A szülészorvos a meglévő alapbetegség esetén szorosan együttműködik a páciens kezelőorvosával (diabetológussal, kardiológussal, pszichiáterrel stb.) és a terápiás döntést közösen, az édesanya és a magzat érdekeinek együttes figyelembevételével hozzák meg. A terhesség alatt esetlegesen fellépő kockázatokat proaktívan érdemes megközelíteni. Fontos az egészséges étrend, az optimális testsúly, a rendszeres testmozgás. A gerincvelő-záródási rendellenességek ellen a folsav szedése a bevált módszer. A toxaemia (magas vérnyomással, fehérje vizeléssel, oedema képződéssel járó súlyos állapot a terhességben) hajlamot tudjuk már szűrni egy korai teszttel, mely aspirin szedésével az esetek nagy részében kivédhető. Az inzulinrezisztenciával, cukorbetegséggel érintett családtervező hölgyet dietetikushoz, diabetológushoz irányítjuk a szénhidrát-anyagcsere korai rendezésére.

Sokszor hangsúlyozzák, hogy a terhességhez vezető úton és a terhesség alatt is, a szervi, egészségi kondíciók mellett a mentális, lelki állapotnak is jelentősége van. Hogyan látja ezt a kérdést?

A hangulati labilitás a terhesség velejárója. A test változása, az új szereppel kapcsolatos megfelelési kényszer, egzisztenciális aggodalmak megijeszthetik a kismamát. Ha a terhesség előzetes meddőség után vagy alapbetegség mellett jött létre, az aggodalom érthetően még fokozottabb. Fontos, hogy a kismama a párjával és szülészorvosával is olyan bizalmi kapcsolatot tudjon kialakítani, ahol erről bátran, nyíltan, tabuk nélkül beszélni tud. Fontos felismerni, hogy ez a hangulati zavar mikor válik patológiássá. Sőt gyakran előfordul, hogy a kismama már terhessége előtt pánikbetegséggel, depresszióval vagy evészavarral küzdött. Ezen esetekben a pszichológus, pszichiáter bevonása a terhesgondozás során kiemelkedően fontos. A terhesség alatt és a gyermekágyi időszakban a kismama lelke különösen sérülékeny.

Terhesség alatti életmóddal kapcsolatban is tudna néhány tanácsot megosztani az olvasókkal? Mire célszerű fokozottan figyelni, összefüggésben akár a várandós édesanya életkorával?

Az egészségre egyébként is káros szokásokat – dohányzást, alkoholfogyasztást - teljesen el kell hagyni. Fontos figyelni az alvás-ébrenlét ciklikusságára, valamint az antioxidánsokban és vitaminokban gazdag étrend, a napi testmozgás is nagymértékben támogatja az egészséges várandósságot. A megfelelő folyadékbevitel is nagyon lényeges, ez lehetőleg tiszta víz, ásványvíz legyen. A vitamin és ásványi anyag bevitelnél az említett folsavon kívül nagyon fontos a baba csontrendszerének szempontjából a Mg, Ca, D vitamin, az oxigénszállítás szempontjából pedig a B12 és a vas megfelelő bevitele. A lelki egyensúly megőrzése a terhességben a mama és baba közös érdeke.

A cikk megjelenésének támogatója a Magyar Nemzeti Bank.