A művészt felesége és két gyermeke, az akkor 12 éves Dorottya és a 6 éves Gergely gyászolta. Selmeczi özvegye úgy döntött, hogy nem kezelik tabuként a családfő halálát, nyíltan beszéltek a tragédiáról.
"Dodó számára elképesztő trauma volt az édesapja elvesztése, hiszen – mint minden kislány – ő is szinte szerelmes volt az apukájába.
Geri csak hatéves volt, de neki sem volt egyszerű a tragédiát követő időszak. Segített, hogy beszéltünk róla. Így mindennap megjelent valamiképpen az édesapjuk, hol egy íz, hol egy illat, hol egy barát idézte fel az emlékét.
A mai napig sokszor kezdek nekik úgy mondatot, hogy „apád azt mondta volna, hogy..." Pedig a gyerekek már felnőttek, Dodó külön él, de nála és az öccsénél is rengeteg fotó, plakát, emlék van a falakon.
A barátok, a kollégák és a család rengeteget segített Roland halála után, én pedig fontosnak tartottam, hogy az a közeg vegye körül őket, amiben addig éltek. Rengeteget jártunk színházba, bográcsozni, és ilyenkor óhatatlanul szóba került Roland is" - mesélte a Blikknek Melinda az özvegy.
"Ha egy jókedvű nyaraláson kerül szóba ez a dátum, akkor is összeugrik a gyomrunk. Ez a legszomorúbb napja az évnek. Az összes emlék feltolul bennünk, de ezen a napon nem tudunk kimenni a temetőbe. Gyertyát gyújtunk és szeretetteljesen, gyengéden emlékezünk együtt"– tette hozzá Melinda, aki a mai napig emlékszik az utolsó találkozásra.
"Együtt vacsoráztunk, aztán Dodóval mentek a Vígszínházba. Geri még kicsi volt, nem tartott velük. Roland nagyon pozitív volt és jókedvű. Este hazajöttek Dodóval, majd azt mondta: „Egyelőre ennyit belőlem nektek". Ezután megöleltük egymást, Geri pedig mindannyiunkat próbált átfogni a kis kezeivel"
– mondta elcsukló hangon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.