Utazókosárban találták meg a rakparton Budapest egyik leghíresebb celebjének fagyott holttestét

Az ügy

1914. január 9-én este Mágnás Elza, a korabeli Budapest egyik híres és hírhedt nőalakja épp lefekvéshez készülődött a hálószobájában, amikor Nick Gusztáv péksegéd hátulról rátámadt, és egy törölköző segítségével megfojtotta. A gyilkosságban segítéségére volt Mágnás Elza szobalánya, Kóbor Rózsi (más források szerint Kóbori vagy Kóbory Róza) is, akivel azután eltulajdonították az úrnő ékszereinek és pénzének egy részét, majd a holttestet egy utazókosárba tették, és hajnalban kettesben a Dunához cipelték. Vélhetően a vízbe akarták dobni a hullát, ezért aztán legurították a kosarat a rakpart lejtőjén, de az nem esett bele a Dunába. Azonban Így is olyan eldugott zugba került, hogy csak másfél nappal később, január 12-én este figyelt fel két kocsis a kosárra, és ekkor találták meg benne Mágnás Elza összefagyott testét.

Mivel a holttesten csak egy alsóing volt, és semmilyen azonosító nyomot nem találtak a kosárban, így a hatóságoknak az is napokig tartott, hogy egyáltalán kiderítsék: ki az áldozat. Pedig mindent bevetettek, mert a korabeli közvéleményben bombaként robbant a bűntény híre, ami még a külföldi újságokat is megjárta a maga rejtélyességével és brutalitásával. Végül maga a kosár vezetett nyomra, ugyanis kiderült róla, hogy Bécsben gyártották, innen pedig eljutottak Max Schmidt (magyarosan Schmidt Miksa) bútorgyárosig, aki Mágnás Elza szeretője/kitartója volt. Az áldozat környezetében mindenkit kihallgattak, és a szobalány túlságosan valószerűtlen mesét adott el az úrnője eltűnésének körülményeiről, majd a vallatás hatására megtört, és mindent bevallott. Rá és tettestársára is halálbüntetést szabott ki a bíróság, ám ezt Ferenc József uralkodó életfogytiglanra változtatta.

A háttér

Mágnás Elza eredeti neve Turcsányi Emília volt, és egy kis felvidéki faluban, Hontbesenyődön született. A magyar nyelvet törve és szlovákkal keverve beszélte, az édesanyja mosónő volt, és neki is ilyen életpálya nézett ki, azonban inkább szerencsét próbált az ekkoriban világvárossá növő Budapesten. Kezdetben itt is mosónőként és cselédként dolgozott, de a szépsége és a talpraesettsége elvezette az éjszakai életbe, ahol felszolgáló, majd büfédáma lett a különféle mulatókban; karrierje csúcsán a Fővárosi Orfeumban. Ekkoriban kapta meg a Mágnás Elza nevet is, aminek eredete kapcsán kétféle magyarázat is fennmaradt. Az egyik szerint a foglalkozásából adódóan a luxusprostitúció határán mozgó lány csak a legelőkelőbb, legpénzesebb vendégekkel foglalkozott, a „mágnásokkal" – másik szerint saját maga vált egy idő után olyan fennhéjázóvá, mint egy mágnás.

Az éjszakai életben talált rá az említett Max Schmidt, aki a Monarchia egyik leggazdagabb emberének számított, bútorgyárosként többek között az uralkodói háznak és az Esterházy-családnak is dolgozott. Az Elza által csak Fabrik bácsiként emlegetett Schmidt szeretőjévé tette a lányt, luxuslakást biztosított neki, Párizsból rendelt ruhákat, tanárokat fogadott mellé, úrinőt nevelt belőle, az előkelő társaságba vezette – Mágnás Elzából amolyan korabeli celeb lett. Cserébe Schmidt aranykalitkába is zárta a szeretőjét, és a korabeli pletykák szerint különleges kívánságai is voltak felé: például csak fehéret volt szabad viselnie a jelenlétében, a szexuális együttléteiknek pedig egy koporsó adott helyet.

A gyilkos szobalány hasonló közegből érkezett, és egyidős volt Mágnás Elzával – vélhetően irigyelte az úrnője jó dolgát. Pedig ő sem hagyta hidegen a férfiakat: két szeretőt is tartott, és mindkettőt meggyanúsították a gyilkossággal, azonban végül kiderült, hogy csak a péklegénynek volt hozzá köze. A páros azt tervezte, hogy a gyilkosságot eltűnésnek álcázzák, ezért aztán nem is vettek el több pénzt és értéket, mint amennyit Elza esetleg magával vihetett volna egy hosszabb utazásra. Hihető fedősztorit viszont nem tudtak kitalálni, így rácsok mögött végezték. Kóbor Rózsi már 1926-ban elhunyt a márianosztrai börtönben, Nick Gusztáv viszont egészen az 1970-es évekig élt, jó magaviselete miatt az érdi szociális otthonba kerülve.

Utóélet

A nevezetes bűnügyről már 1915-ben készült egy (azóta elveszett) film, ami afféle korabeli híradós tudósításként rögzítette többek között az áldozat testének képét, a tettesek elővezetését, vagy a mintegy 20 ezer ember részvételével zajló temetést is. Mágnás Elza alakjáról és történetéről többek között Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső és Szomory Dezső is írt az irodalmunk nagyjai közül.

A 2000-es években újra feltámadt az érdeklődés Mágnás Elza iránt. Kerékgyártó István regényében (Trüffel Milán) szerepelt, az ügyet kriminalisztikai kötet is feldolgozta (Ibolya Tibor révén). 2015-ben debütált az esetről szóló Félvilág című játékfilm, amiben Mágnás Elzát Kovács Patrícia, Kóbor Rózsit Gryllus Dorka játszotta. 2017-ben pedig a Kiscelli Múzeumban nyílt kiállítás Mágnás Elzáról, mely múzeum ráadásul abban az épületben működik, amit egykor Max Schimdt kastélya volt, és amelyet Elza is gyakran látogatott.