Tudtad, hogy kiről kapta a nevét az Erzsébet híd?

1893-ban Budapest holtversenyben harmadik hídjaként született meg a döntés az Erzsébet híd megépítéséről. Hogy miért holtversenyben? Mert a Lánchíd és a Margit híd megépülése után olyan gyors ütemben fejlődött a város a 19. század végén, hogy egyszerre két új híd létesítése is szükségessé vált. Az Erzsébet híd mellett így aztán egy füst alatt a mai Szabadság híd megtervezésére is pályázatot írtak ki, utóbbi pedig végül egy kicsivel hamarabb is készült el.

Hogy az Erzsébet híd helyén szükség lenne egy állandó folyami átkelőre, az már régóta tervben volt. Olyannyira, hogy amikor a Lánchíd helyét keresték, akkor is az egyik fő esélyesnek számított az a nyomvonal, ahol aztán az Erzsébet híd helyet kapott. (Sőt, utólag is logikusabbnak bizonyult, hisz a Lánchíd budai oldalán a vár alatt alagutat kellett aztán kifúrni, hogy érdemi közlekedés történhessen.) Hogy miért? Mert a budai oldalon ekkor még ott állt egy komplett városrész a Várhegy és a Gellért-hegy között a Tabán révén, a másik oldalon pedig a régi Városháza előtt lényegében a régi Pest főtere és legfőbb közlekedési csomópontja volt található, körülbelül a mai Ferenciek tere-Március 15. tér magasságában.

Az első, régi Erzsébet híd 1903-ra lett kész. A nevét Wittelsbach Erzsébet osztrák császárnéról és magyar királynéról, azaz Sissiről kapta – akit épp a híd építése közben gyilkolt meg Genfben egy anarchista merénylő. Az elkészült Erzsébet híd a világ leghosszabb acélszerkezetű lánchídja lett, bravúros mérnöki megoldással áthidalva a 290 méteres középnyílását mederpillér nélkül. A régi híd 18 méter széles volt, amiből 11 métert a középső kocsiút tett ki, 3,5-3,5 métert pedig a kétoldali járdák. 1914-től villamos is áthaladt rajta, a sínek a kocsiút két szélén kaptak helyet. A két világháború között a budai hídfőjének környéke alaposan megváltozott: 1933 és 1936 között eltűnt a régi Tabán, a házak nagy részét egyszerűen elbontották, a városrészt szabályszerűen felszámolták. A tervek szerint a letarolt területen új városrész épült volna, de a 2. világháború ezt megakadályozta.

Ahogyan a 2. világháború tönkretette a régi Erzsébet hidat is: a visszavonuló náci német csapatok 1945-ben felrobbantották.

A háború befejezése után azt a budapesti hidat állították helyre utoljára: nem kevesebb mint 13 éven át állt még a felrobbantott hídfő egymagában a háború mementójaként! Azért is tartott ilyen sokáig a háborús károk helyrehozatala, mert vita alakult ki arról, hogy a régi hidat állítsák-e helyre, újat építsenek-e, és ha újat építenek, annak ugyanaz legyen-e a nyomvonala. Végül az új híd és az azonos nyomvonal mellett született döntés, 1961 és 1964 között pedig megépült a ma is látható, modern stílusú Erzsébet híd Sávoly Pál tervezésében. A régi Tabán egyik részéből park lett, a másik oldalán pedig megépült az új Erzsébet híd felüljárója.

Az új híd szélesebb lett, mint a korábbi: a függesztőkábeleken kívülre kerültek a járdák, így plusz 10 métert nyertek vele. Eleinte az új Erzsébet hídon is közlekedett villamos a 2x2 sávnyi autóút és a járdák mellett. A villamosforgalom azonban rosszat tett a híd lemezszerkezetének, és mivel időközben megépült a 2-es metró is, 1973-től megszűnt a közlekedés ilyen formája a hídon. Ezután lett aztán 2x3 sávos a híd autóforgalma, ami egyfajta városi autópályává változtatta a Kossuth Lajos és Rákóczi utakat, nem mellesleg kettévágva a Ferenciek terét, és megszüntetve annak tér jellegét.

Érdekesség, hogy az új Erzsébet hídnak lett egy kistestvére is: Győrben épült meg 1969-ben, Sziget és Révfalu városrészeket összekötve. A kis gyalogoshidat a nagytestvér építésekor megmaradt kábelanyagokból hozták össze, és hiába nevezték el hivatalosan Vásárhelyi Pál hídnak, a győriek csak Kis Erzsébet hídként, vagy Kisböskeként emlegették. Ma már ez a híd nem áll: a helyén autóforgalmat is lebonyolító átkelő épült 2010-ben, de az egyik hídfőjének darabja emlékeztetőül helyet kapott a folyóparti sétányon.