A táblaavató ceremónián megjelent Moldova György özvegye, Palotás Katalin is, akit szinte felemészt a gyász és nagyon rosszul viseli szeretett férje hiányát. Mint mondja, sokszor gondol arra, hogy egyszerűbb lenne követni őt a halálba, de ilyenkor mindig eszébe jut, hogy még dolga van a Földön, hogy még van kiért élnie. Néhai férjét azonban sosem fogja elfeledni.
Folyamatosan Gyuri jár az eszemben, jönnek vissza az emlékképek, a beszélgetéseink, az imádnivaló humora, a bölcsessége. Hiányzik ahogy szeretett, s még jobban hiányzik, hogy én is szerethessem
– mesélte a Blikknek Palotás Katalin.
"Szegeden élek, szinte mindent ott hagytam, ami a közös életünket jelentette. Nem örököltem utána semmit, ám úgy érzem, mégis mindene az enyém. Itt van bennem. Ritkán mozdulok ki, a bal szememre ráadásul szinte teljesen megvakultam. Ez is feldogozhatatlan egy olyan ember számára, aki mindig is imádta az ezer színű világot. De ez a hétfői emléktábla-avatás fontos a számomra, kötelességem ott lenni. A szívem is visz oda..."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.