Sosem volt szerencséje a szerelemben a legendás színésznőnek, Tolnay Klárinak

Bár Tolnay Klárit kezdetekben kudarcok érték erős palóc tájszólása miatt, Gaál Béla rendező felkarolta, így indult el a karrierje a Hunnia Filmgyárban. Első nagy szerepét a Meseautó című filmben kapta és ezután nem volt megállás. 1934-ben átvették a Vígszínházba, ahol 1946-ig a társulat tagja volt, majd tett egy kis kitérőt a Madách Színházba, s végül 1950-től haláláig ott szerepelt. A világirodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el, többek között szerepelt a Rómeó és Júliában, Ibsen Nórájában, a Három nővérben, de emlékezetes alakítást nyújtott A vágy villamosában is. 1934-től közel száz filmben és tévéjátékban játszott, közülük a legemlékezetesebb a Déryné, a Rokonok, a Pacsira és a Legato volt.

A színészi pályája töretlen volt, ugyanakkor a szerelemben nem volt szerencséje. Első sikerei után sokan rajongtak érte, ő azonban nem tetszelgett sokáig a megközelíthetetlen díva szerepében, 1936-ban feleségül ment az elvált Ráthonyi Ákoshoz. Később bevallotta, hogy sosem volt szerelmes a férjébe, s bár 1940-ben megszületett kislányuk, Zsuzsanna, a házasságot ez sem menthette meg, sőt, a színésznő magánéleti kudarca miatt inkább a színpad felé fordult, aminek a lánya vallotta kárát.

A házasságnak akkor lett végleg vége, amikor 1944-ben a színésznő ismét terhes lett, de egy bombázás okozta erős stressz miatt megindult a szülés, a kisfia a szülés után nem maradt életben.

Tolnay Klári rá egy évre, 1945-ben ismerte meg Márai Sándort, amikor a Vígszínház bemutatta az író Varázs című darabját. A próbákon gyorsan közel kerültek egymáshoz, majd titokban találkozgattak a Múzeum kávézóban vagy a Duna-parton andalogtak és nagyokat beszélgettek. Ekkor a színésznő még hivatalosan házas volt, és az írót is várta otthon a felesége. Márai rajongott a fiatal színésznőért, míg ő inkább csodálta a nagy tudású írót, aki átérezte a tragédiáját, mert 1939-ben az ő pár hetes gyermeke is elhunyt vérzékenységben. Kapcsolatukról senki sem tudott, a színésznő csak évtizedekkel később, Márai öngyilkossága után beszélt róla, akkor derült ki az is, hogy az író álnéven tíz verset is írt a művésznőhöz.

Részlet Márai titkos leveleiből:

Az igazi szerelem végül 1946-ban érkezett meg a színésznő életébe. 32 éves volt Tolnay Klári, amikor az Eurüdiké című darab harmadik próbáján beleszeretett a nála 11 évvel fiatalabb, 21 éves Darvas Ivánba. A színházi világ nem jósolt nagy jövőt a szenvedélyes szerelemnek, a szerelmespár azonban egy évvel később összeházasodott, az ifjú színész pedig megkomolyodott idősebb párja mellett. Tolnay Klári mindig is élete szerelmeként emlegette Darvas Ivánt, annak ellenére, hogy házasságuk nem volt zökkenőmentes. Az első komolyabb törés az volt, amikor a színész beleszeretett kolléganőjébe, Váradi Hédibe és a viszony napvilágra került. De Darvast még Tolnay Klári lányával is kapcsolatba hozták, aki állítólag beleszeretett pótapukájába. 1956-ban a színészt politikai okokból börtönbe zárták, s bár Tolnay Klári becsülettel látogatta, a 22 hónap alatt eltávolodtak egymástól, és amikor kiengedték a börtönből, a pár a válás mellett döntött.

A színésznő életében ekkor már volt egy újabb férfi, Mensáros László, aki meg is kérte Tolnay Klári kezét, de a művésznő nemet mondott neki. Akkor már úgy érezte, hogy a szerelem és a házasság nem neki való, így inkább a színészet és a színpad felé fordult.