Bátorságpróbán a Holdvilág-árokban: kihagyhatatlan élmény a 10 méteres Meteor-létra megmászása

A Visegrádi-hegységben található Holdvilág-árok az útleírások alapján kedvelt kirándulóhely, mi ennek ellenére alig-alig találkoztunk turisákkal, amikor ott jártunk. Ahogy általában, most is előre elkészítettem otthon a tervezett kirándulás térképét, mi úgy döntöttünk, hogy a Vasas-szakadékot még hozzácsapjuk az úthoz: úgy ítéltük meg, belefér az időnkbe (ha pedig szívrohamot kapok a létrán, úgyis mindegy).

A Holdvilág-árok nem csak a nevében misztikus

A Holdvilág-árkot - ha Budapestről indulsz - tömegközlekedéssel Pomázról a 860-as busszal a legjobb megközelíteni. A Kiskovácsi, Kórház megállótól tényleg csak pár lépést kell tenni, és máris az erdőben találjuk magunkat,

Pár száz méter után belebotlottunk egy kis becsületkasszás erdei kávézóba, de lehet ott inni limonádét is – sőt, a kiírás szerint palacsinta is szokott lenni – úgyhogy rögtön lazulással kezdtük a túránkat.

kidőlt fatörzseken mászunk át, és a mellettünk kanyargó patakon is jónéhányszor átkelünk, száraz időben ez utóbbi nem hatalmas kihívás, simán meg lehet úszni száraz lábbal, esőben, pláne több napos esőzést követően én biztosan vinnék magammal váltócipőt, vannak, akik a kamáslit is ajánlják.

Az első látnivaló az útunkon a Domini-forrás volt, amit én rögtön ki is használtam arra, hogy a szememet – amit addigra már igencsak csípett a belefolyt fényvédő – kimossam. A forrás vize egyébként állítólag iható is, de itt még bőven volt vizünk, ezért ezt kihagytuk. A forrástól egyre kalandosabbá válik az út, a völgy szűkülni kezd és egyre nagyobb sziklák között haladunk tovább.

Az út előtt persze már kiderítettem, hogy aki szédül, tériszonyos stb., az meg is kerülheti a létrát, tehát egyáltalán nem kötelező eleme a túrának. Így végig azzal nyugtattam magam, hogy maximum lépcsőn megyek fel az árok tetejére, aztán majd szégyenkezve gyáva nyúlnak könyvelem el magam.

sajnáltam, hogy ezúttal nem jutott eszembe, hogy a csúszásbiztos kettlebelles kesztyűmet magammal hozzam.

A mászás előtt azonban még megnéztük Y-formájú Remete-barlangot. Esős időjárás esetén a barlang közel 10 méteres magasságból vízesés zúdul le, ami egyébként a létrázást is még izgalmasabbá teheti. Ez utóbbi azonban tényleg csak bevállalósabbaknak való, ha amúgy is van benned félelem, inkább ne indulj neki a vizes létrának...

Nos, a mi esetünkben vízről szó sem volt, ennek ellenére az első próbálkozásnál pár létrafok után visszafordultam, de aztán vettem egy nagy levegőt és felmentem. Úgy éreztem, később megbánnám, ha a könnyebb utat választanám...

Miután felértünk a létrán egy fahídon kelünk át, és ott úgy tűnik, nem lehet tovább menni a szurdokban, pedig de. Az egyemberes kanyonszakasz 50-60 méteres, érdemes lassan végighaladni rajta, szükség szerint gyökerekbe, fákba kapaszkodva.

A képre kattintva galéria nyílik.

Miután a kanyont végigjártuk, visszafordultunk és balra egy keskeny ösvényen érjük el Holdvilág-árok kultuszának szülőhelyét, a bal oldalon tornyosuló, hatalmas, 20 méter magas, kultikus sziklafalat, amelyen feliratok sora látható. Közepén egy háromszög üreg található, a Remete-barlang, amely pálos szerzetesek lakóhelye volt a legenda szerint.

Az ásatási helyszínt elhagyva kényelmes ösvényen gyalogoltunk tovább a Lajos-forrásig, ahova a mai napig sokan járnak vízért. A Bölcső-hegy oldalában fakadó forrás a nevét báró Podmaniczky Lajosról kapta és egy legenda szerint Nagy Lajos király kedvenc helyei közé tartozott.

Vasas-szakadék

A Lajos-forrást követően kezdtük meg túránk második részét, a Vasas-szakadék felé vettük az irányt, ami a Visegrádi-hegység délnyugati szélén, a Lajos-forrás és a Kő-hegy között, a Cseresznye-hegy meghasadt északi végén rejtőzködik. Mielőtt bemásztunk volna a nyílásba, felmentünk egészen a barlang fölé a hegy tetejére, ahonnan csodás kilátás nyílik.

A meredek, sziklás hegyoldalban kelet felől nyíló, szűk sikátor 30-40 méter hosszú, a végén barlanggal, ami mélyen lent van, így nem bejárható. Napnyugta előtt nem sokkal értünk oda, gyönyörű látvány volt, ahogy a lemenő nap csupán itt-ott világította meg a mohás sziklákat. Miután a szakadéknyílást belülről megcsodáltuk, közvetlenül felülről is vetettünk pár szempillantást a sziklaszorosra.

A Vasas-szakadék bejárása után már csak annyi dolgunk volt, hogy kitaláljuk – mivel nem körtúrát terveztünk –, hogyan jussunk haza. A főútra a Dömörkapui elágazás környékén között értünk le, nem sokat kellett gyalogolni az első buszmegállóig, ahonnan eljutottunk Szentendrére, majd Budapestre.

Ez is érdekelhet:

• Könnyebb és csodásabb túra, mint gondolnád - Végigjártuk a Rám-szakadékot

• Nagytuskótól Árpád trónjáig: félelem és reszketés a Vadálló-köveknél