Maria Paola Bonaparte 1780. október 20-án jött világra a korzikai Ajaccio városában. Habár édesapja hamar elhunyt, a család még sokáig kényelmes életet élt egészen addig, amíg bátyja, Lucien politikai vitába nem keveredett, és a család arra kényszerült, hogy Korzikáról a francia szárazföldre meneküljön. Egy darabig szűkös körülmények között éltek, de Napóleon megkezdte katonai felemelkedését ezzel pedig a család vagyoni helyzete is rendeződni kezdett.
Pauline – aki később vette fel ezt a nevet –
nem kapott olyan formális oktatást, mint amit a magas társadalmi rangú nőktől elvártak ahhoz, hogy gazdag férjet szerezzenek.
Neki egyetlen fegyvere volt, a különleges szépsége. Rendkívül büszke volt megjelenésére, különösen sápadt bőrére és gyönyörű kezeire és lábaira. Ezek pedig elegendőnek is bizonyultak, ugyanis már 15 évesen szerelmi szálak kötötték a veterán francia forradalmárhoz, Stanislas Fréronhoz. Ám mivel a férfi 26 évvel idősebb volt, a kapcsolat meghiúsult. Mivel Pauline csodálóinak nem volt se vége, se hossza, hamar kiheverte ezt a szerelmi kudarcot.
Sokat tett szépsége megőrzéséért
Pauline sokat adott megjelenésére, szerette a drágaköveket, előnyben részesítette az ékköves fejdíszeket és a díszes ruhákat. Hírhedt volt arról is, hogy olyan áttetsző ruhákat viselt, amelyek semmit sem hagytak a képzeletre. Napi szépségápolási rutinjának része volt a tejben való fürdés, amelyet azért tett, hogy puhítsa és fehérítse bőrét.Duphot Leonardo tábornok (1768-1797) is beleszeretett a fiatal nőbe, ám sajnos a férfi 1797-ben elhunyt. Sokáig azonban nem maradt Pauline újabb csodáló nélkül, ugyanabban az évben
Napóleon felajánlotta húga kezét Charles Victoire Emmanuel Leclercnek
(1772-1802), generációja egy másik zseniális hadvezérének. Ebből a szerelemből tíz hónappal később egy kisfiú született, Dermide Louis Napoléon, aki 1806-ban halt meg.
A házasság nem feledtette Pauline-nel első szerelmét, ezért úgy döntött, megkeresi a férfit, miközben elkísérte férjét egy küldetésre Santo Domingóba. Sajnos Stanislas Fréron két hónappal a nő érkezése után elhunyt sárgalázban, ezért Pauline katonákkal és tisztekkel kalandozott. Később Pauline férje is ennek a betegségnek a következtében távozott az élők sorából.
A hűtlen özvegy őszintén gyászolta férjét, vigasztalást pedig különböző férfiak karjában talált.
Találkozgatott Jean Joseph Amable Humbert tábornokkal is, ám Napóleon derékba törte a férfi karrierjét. Mivel hatalomra szeretett volna törni tudta, hogy hírnevének kifogástalannak kell lennie és sajnos húga liezonjai rontották a család imázsát. Úgy döntött, inkább újabb férjet keres testvérének.
Napóleon úgy döntött, Camillo Borghese herceg a tökéletes választás Pauline számára. Arra számított, ez a kapcsolat megszilárdíthatja a viszonyt a franciák által megszállt Olaszországgal. 1803 júniusában házasodtak össze. Pauline-nak
kezdetben tetszett a 28 éves herceg mediterrán megjelenése, imponált neki a hercegnői cím, a nagylelkű járadék, a hatalmas vagyon és a csodás ékszerek,
de hamar ráunt az egészre. Kapcsolatuk végleg megromlott akkor, amikor Pauline egészsége is hanyatlásnak indult. Férje elvitte őt Pisa fürdőjébe, ám azt nem engedte, hogy Pauline fia is velük tartson. Távollétükben a gyermek meghalt, amit a hercegné nem tudott megbocsátani férjének. Megvetéssel fordult a herceg felé és ismét különböző szerelmi ügyekbe keveredett. Csak Napóleon kedvéért maradt benne a házasságban, de külön éltek.
Amikor Napóleont 1814-ben Elbára száműzték, Pauline felszámolta vagyonát, és csatlakozott hozzá. Napóleon testvérei közül ő volt az egyetlen, aki így tett és még a költségek finanszírozásában is nagylelkűen segített.
A Szent Ilona-szigeti száműzetésére is szerette volna elkísérni. Azért lobbizott a brit hatóságoknál, hogy engedjék szabadon testvérét
annak romló egészségi állapota miatt, de kérése süket fülekre talált. Öt évvel később, amikor Napóleon állapota rosszabbodott Pauline többször is engedélyt kért, hogy csatlakozhasson hozzá, hogy ott lehessen, amikor testvére távozik az élők sorából. Napóleon 1821-ben halt meg, miközben Pauline még mindig a válaszra várt.
Pauline egészsége is tovább romlott, ezért 1824-ben a pápa segítségével kibékült férjével, Camillo Borghese herceggel, aki akkoriban Firenzében élt egy szeretőjével. Utolsó hónapjait férjével töltötte, 1825. június 9-én, 44 éves korában halt meg. A halálát rák okozta.
Szobor őrzi Pauline szépségét
Canova, a kor legnagyobb neoklasszikus szobrásza készített szobrot Pauline-ról, ráadásul Vénuszként ábrázolta. A művész csodálatosan formálta meg a nő szépségét, de nemcsak emiatt vált híressé a szobor hanem azért is, mert Pauline meztelenül állt modellt hozzá.Ez is érdekelhet:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.