Az 1848. március 15-i eseményekről szóló közemlékezetnek nem igazán része az az információ, hogy a forradalom legfontosabb helyszínének számító Nemzeti Múzeum ekkoriban még a város szélén feküdt. A mögötte elterülő mai Palotanegyed (azaz a VIII. kerület Nagykörúton belüli részének) kiépülése csak a 19. század második felében zajlott le, akkor viszont meglehetősen gyorsan. Az itt álló épületeket szinte mind 1860 és 1890 között húzták fel, ezért is mutat olyan egységes képet ez a városrész.
Ezeket az épületek pedig eredetileg a korabeli elit, vagyis arisztokraták és gazdag polgárok lakhelyéül szolgáló paloták voltak, ezért is viselte sokáig a közbeszédben a Mágnásfertály nevet a környék, amiből aztán a szalonképesebb Palotanegyed lett.
Ilyen palotaként épült meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mai főépülete is a mai Baross, Revicky és Szentkirályi utcák által közrefogott, háromszög alakú területen. Az építtető a Wenckheim Frigyes gróf, a tiszántúli vármegyékben százezer holdas nagyságrendű birtokokkal rendelkező földesúr és országgyűlési képviselő volt, akinek ókígyósi kastélyát maga Ybl Miklós tervezte. A család fővárosi tartózkodásainak idejére szánt palotát is Ybl tervezésében akarták megvalósítani, de az idős mester élete utolsó éveiben már nem tudta vállalni a munkát, így a haza neobarokk építészet egyik jelese, Mening Artúr életművének csúcsa lett a Wenckheim-palota.
A gróf halála után, 1927-ben az örökösök eladták a fővárosnak a palotát, amibe négy évvel később költözött be a Fővárosi Könyvtár.
Az épület utoljára 1998 és 2001 között esett át jelentős átalakításon és felújításon, amit a könyvtár megnövekedett látogatószáma indokolt, és aminek az eredménye egy nemzetközi színvonalú, impozáns könyvtárpalota lett.
Ma már Szlovákiához tartozik Szlanica falva, ahol 1877-ben megszületett Schlesinger Sámuel Ármin, aki később Szabó Ervin néven vált ismertté. Elszegényedett zsidó családból származott, de a rokonságban a kor értelmiségi elitjének tagjaival ismerkedhetett (mint az unokatestvér Polányi Mihállyal), és a taníttatásáról is gondoskodtak. Bécsben végzett jogi tanulmányokat, itt ismerkedett meg az anarchista eszmékkel, amiknek követőjévé és terjesztőjévé vált. Budapestre visszatérve a Népszava újságírója lett, Marx és Engels műveit fordította magyarra, majd szociológiával, statisztikával és könyvtártudománnyal kezdett el foglalkozni,
ő vezette be az ún. ETO-rendszert, ami máig a könyvek nyilvántartásának legelterjedtebb hazai módszere.
A Fővárosi Könyvtárnak a megalakulásától kezdve munkatársa volt, 1911-ben pedig az igazgatója lett. Ő kezdte meg az intézmény átszervezését egy nyilvános közkönyvtárrá, a távlati elképzelései között pedig mindaz ott szerepelt, amivé végül a FSZEK a későbbi évtizedekben vált.
Eközben végig hitt a baloldali világforradalomban, és politikailag is aktív maradt. Nem is kicsit: az első világháború alatt például Tisza István miniszterelnök ellen szervezett merényletet, ami végül csak a politikus lemondása miatt maradt el.
Szabó Ervin fiatalon, mindössze 41 évesen hunyt el, az 1918-as spanyolnátha járvány egyik áldozataként. A Fővárosi Könyvtár 1946-ban vette fel a nevét.
1903-ban döntött úgy a főváros közgyűlése, hogy létrehoz egy központi könyvtárat, két korábbi szakkönyvtár egyesítésével, valamint a további bővítéshez szükséges anyagi és személyi feltételek biztosításával. Az 1904-ben megnyitó könyvtár kezdő állományát képező 33 ezer kötet nagy részét demográfiai, statisztikai, közigazgatási és szociológiai szakkönyvek tették ki, ezt a törzsanyagot fejlesztette aztán tovább a Fővárosi Könyvtár. Szabó Ervin igazgatósága alatt nagy fejlődésen ment át, és közkönyvtárrá vált az intézmény, ami ekkor már a méltó épületét is kereste, és fiókkönyvtárakat is nyitott.
Az első világháború még keresztbe tett a nagyívű fejlesztési terveknek, de aztán a könyvtár megkapta a Wenckheim-palotát a fővárostól, ahol 1931-től várta az olvasókat.
A második világháború után pedig a nagy közművelődési lázban a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár is fontos szerepet kapott, Nagy-Budapest 1950-es megszületése után kiépítve a kerületi fiókkönyvtárak rendszerét (sok esetben már régóta működő helyi könyvtárakat integrálva ebbe).
Ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a legnagyobb forgalmú magyar könyvtár, Budapest egyetlen közkönyvtár-hálózata, amit évente közel 300 ezer látogató keres fel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.