A görög mitológia szövevényes szálait olykor nehéz kibogozni, hiszen rengeteg isten, és azoknak rengeteg generációi léteznek a történeteikben. A világ uralmáért még háborút is vívtak, 10 évig csatáztak azért, hogy eldöntsék, az istenek melyik generációja állhat mindenek felett. A harc a titánok és az olümposzi istenek között zajlott. De hogyan kezdődött a konfliktus?
Ahogy a legtöbb teremtéstörténet, úgy a görögöké is a végtelen ürességgel kezdődött, vagyis Khaosszal. Ezután következett
Gaia, a Föld istennője, aki magából szülte meg Uranoszt, ő egyúttal a társa is lett.
Nászukból sokféle teremtmény született: a titánok és titaniszok, a három küklopsz és a három százkarú szörnyeteg, a Hekatonkheirek. A titánok tehát istenek voltak, méghozzá második generációsok:
Illetve a hat lánytestvér, azaz a titaniszok:
A titánok a görög mitológia szerint a híres Othrisz-hegyen éltek. Amikor Gaia létrehozta az univerzumot, egy kényelmes szállást teremtett gyermekei számára, ekkor jött létre ez a hegy, amely égi természetű volt, és az első és második nemzedék isteneinek lakhelyéül szolgált.
Csak a titánok voltak azonban olyan szerencsések, hogy ott élhettek, Uranosz ugyanis a többi gyermekét nem szerette. Annyira nem, hogy őket a Tartarosz mélyére vetette, ez pedig mindannyiuk sorsát megpecsételte.
Gaia végtelenül megharagudott Uranoszra azért, ahogy a gyerekeikkel bánt, a mérges anya pedig bosszút forralt.
Az egyik titánt, Kronoszt sikerült rávennie arra, hogy hajtson végre egy merényletet az apja ellen. A titán lesből támadt az apjára, megcsonkította őt és megfosztotta a hatalmától.
Kronosz lett ezennel az uralkodó, ám ezzel együtt egy súlyos teher is nyomta a vállát:
Gaia jóslata szerint ő pontosan ugyanúgy fog majd járni, ahogy Uranosz, vagyis egy gyereke taszítja majd le a trónról.
Ezt mindenáron meg akarta akadályozni, ezért akárhány gyereke is született Rheától - akik már nem titánok, hanem görög istenek voltak -, mindegyiket lenyelte: Hesztiát, Démétért, Hérát, Hadészt és Poszeidónt. Rhea megelégelte Kronosz viselkedését, ezért utolsó gyereke születésekor cselhez folyamodott: Gaia segítségével titokban adott Zeusznak életet, akit aztán nimfák neveltek fel Kréta szigetén. Kronosznak pedig egy követ adott bepólyálva, azt nyelte le a gyerek helyett.
Amikor Zeusz felnőtt, tudomására jutott, hogy az apja mit tett a testvéreivel és eldöntötte, kiszabadítja őket Kronosz testének fogságából.
Úgy döntött, pohárnoknak álcázza magát, miután pedig Kronosz szolgája lett, mustár és bor keverékét adta neki, amitől Kronosz kihányta lenyelt, már felnőtt gyermekeit.
A testvérek ezután úgy döntöttek, összefognak apjuk ellen.
Nem uralkodhattak egyszerre a titánok és az olümposzi istenek is a világegyetem fölött, el kellett dönteni, hogy kik kezébe kerüljön az irányítás. Ezért tört ki a Titanomakhia, vagyis az istenek csatája, ami
egy tíz évig tartó csatasorozat volt, amelyet Thesszáliában vívtak, és amelyben a titánok többsége harcolt az olümposziak és szövetségeseik ellen.
A háborúban Zeuszhoz csatlakozta a Százkezűek és a Küklopszok is.
Kronosz oldalán a titánok harcoltak - kivéve Themisz és fia, Prométheusz -, de Atlasz is fontos szövetségese volt. A hosszú csatározás végül az olümposzi istenek győzelmével zárult. A titánokat a Tartaroszba zárták, Atlasz pedig különleges büntetést kapott: neki kellett tartania az eget.
Zeusz és testvérei a győzelmük után felosztották egymás között a világot: Zeusz az ég és a levegő felett parancsolt, és őt ismerték el uralkodóként. Poszeidóné lett a tenger és az összes viz, Hadész az Alvilág, vagyis a holtak birodalmának ura lett. A többi isten mindegyikére a természetük, tulajdonságaik szerint osztottak ki feladatokat. A föld pedig mindenki számára közös volt.
Ezek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.