Egyfajta krampusz, gonosz szellem, aki decemberben, főként karácsony táján garázdálkodik: elrabolja a gyerekeket, és elveszi a lányok szüzességét. Ennek az igen gonosz teremtménynek az alakját egy 15. századi német lovagról, Hans von Trotháról mintázták. Már életében is az a hír járta a két méter magas férfiról, hogy rendkívül kegyetlen ember, a halála után azonban a neve szinte egybeforrt ezzel a jelzővel.
Az izlandi óriás macska karácsonykor jön elő az erdőből, és felfalja azokat, akiken nincs új ruha. Ez így igencsak butácskán hangzik, de mint minden hiedelemnek, ennek az alapját is az adott kultúrában kell keresni. Izlandon a munkásoknak nagyon gyorsan kellett dolgozniuk, ha még karácsony előtt fel akarták dolgozni az összes gyapjút. Mivel a bérük egy része a gyapjúból készült ruhából állt, ezzel a szörnnyel bírták őket gyorsabb munkára.
Ő is a német terület szörnye. Karácsony táján jelenik meg, testét állati szőr fedi, koszos, büdös, és gyakran olyan maszkot visel, amelyből egy hosszú nyelv lóg ki. Éles karmaival és ostorával bünteti a rossz gyerekeket.
Már az 1100-as években feltűnik a neve, de igazi karácsonyi szörny rangját csak a 17. században kapta meg. Az izlandi gyerekeket rémisztgették ezzel a női óriással, aki karácsonykor kimerészkedik barlangjából és ellátogat hozzájuk: a jóknak ajándékot hagy, a rosszakat azonban elviszi magával, megfőzi és megeszi.
Ismét egy német szörny következik, méghozzá egy boszorkány. Ő az, aki a bajor területen kereste fel a gyerekeket: a jóknál pénzt hagyott, a rosszaknak azonban szörnyű sorsot szánt. Szinte hihetetlen elképzelni, ahogy a szülők azzal fenyegetik neveletlen gyermekeiket, hogy karácsonykor eljön értük Perchta, aki kibelezi őket, majd a hasukat kövekkel és szalmával kitömi.
Ez is érdekelhet:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.