Hogy a mai Kolosy tér környékét már kétezer évvel ezelőtt is hasznosították, arra kézenfekvő bizonyítékot szolgáltatnak a közeli Aquincum romjai.
A Római Birodalom katonai tábora, és az azt körülvevő település egy ősi útvonal mellé épült, ami körülbelül a mai Bécsi út nyomvonalán haladt.
Az 1. és 4. század között temetőnek használták az országúttól a budai dombok felé eső területet, a régészek szerint százezres nagyságrendű lehetett az itt elföldeltek száma. A rómaiak erődítményeinek falait-romjait később a honfoglalók is használták szálláshelyként, majd Óbuda a középkorban a mindenkori magyar királyné birtoka és egyházi központ lett.
Buda és Óbuda ekkor még nem ért össze, olyannyira nem, hogy a kettő között feküdt egy önálló település:
Szentjakabfalva, a mai Kolosy tér környékén.
Szentjakabfalva a török hódítás idején néptelenedett el, és annyi más hazai helységhez hasonlóan a 18. században német telepesek érkezésével éledt újjá. A betelepülők Neustift, azaz Újlak néven alapították újra a falut – ezt a nevet a környéket magában foglaló budapesti városrész máig őrzi.
Újlak település főtereként szolgált a mai Kolosy tér,
amit 1702-ben említenek először történelmi források Markt Platz, azaz Piac tér néven. Újlak népessége olyan gyorsan nőtt, hogy idővel szükség lett a korábbi kis kápolnájuk helyett egy nagyobb templomra is, ami a 18. század közepén épült meg, és máig ott áll a Bécsi út, a Szépvölgyi út és a Kolosy tér sarkán.
A Sarlós Boldogasszony plébániatemplomot annak idején másik építész fejezte be, mint aki elkezdte,
és ez kombinálva a falai mellett futó vízmosás okozta problémákkal odáig vezetett, hogy menet közben újra kellett tervezni a megsüllyedő épületet, aminek a tornya így az eredeti elképzeléshez képest a másik oldalára került.
A templom révén hívták egy időben Pfarrkirchen Platznak, azaz Plébániatemplom térnek is a mai Kolosy tér nyugati oldalát, a többi részét pedig leginkább Heu Platz, azaz Széna térként emlegették a 19. század nagy részében.
A különféle Széna terek többfelé is felbukkannak Budapest történetében,
az elmúlt évszázadok során viselte ezt a nevet hosszabb-rövidebb ideig a mai Kolosy téren kívül a belvárosi Kálvin tér, a józsefvárosi Teleki tér és az újpesti Tanoda tér is. De mitől volt ilyen gyakori ez a név, és miért ragadt rá ezekre a terekre? Ha megfigyeljük az említett terek elhelyezkedését, azt látjuk, hogy mindegyik fontos közlekedési csomópontban található, sőt az adott korszakokban a városhatár mellett feküdtek, ahova befutottak a vidéki országutak.
Az országutakon pedig évszázadokon át főként szekerekkel, a tehetősebbek esetleg hintóval, és persze lóháton közlekedtek az emberek,
ezek mindegyikéhez az „üzemanyag" pedig a széna volt. A Széna terek tehát egyfajta korabeli benzinkútként szolgáltak, ahol az állatok jövet-menet megkapták a szükséges ellátmányt.
Újlak és Óbuda a 19. században már teljesen egybeépült, így amikor 1873-ban Újlakot is Óbudához csatolták, a kettőt együtt pedig a megszülető Budapest részévé tették, az igazából már csak jogilag követte a városfejlődés gyakorlati eseményeit.
Az 1800-as évek második felében a mai Kolosy téren állt az akkori Buda egyik legnagyobb épülete, a Lujza gőzmalom,
ami a tér névadója is lett a század végére. (A malom 1921-ben égett le, és ekkor már nem újították fel, hanem inkább bérházakat építettek a helyén.) A Lujza térből pedig 1900-ban lett végleg Kolosy a tér neve. De ki volt az a Kolosy?
Az eredeti név Kolosy György tér volt, ebből kopott le a keresztnév, jó néhány régi fővárosi közterületnévhez hasonlóan (lásd Rákóczi tér, Orczy tér, Bakáts tér).
Kolosy György 1848-as szabadságharcosként szerzett hírnevet magának,
illetve merénylőként: fiatal joghallgatóként egyik vezetője volt annak a tömegnek, ami a Pest-Budára érkező császári biztos Lamberg Ferenc Fülöpöt a hintójából kirángatta, és lényegében meglincselte. A szabadságharc egyik sötét foltját jelentő eset után még a hazai forradalmi képviselőház is felelősségre vonást sürgetett, ami elől Kolosy női ruhában menekült a szülőföldjét jelentő Erdélybe. Ott beállt Bem seregébe, majd különféle hadszíntereken és alakulatoknál végigharcolta az osztrák és a megszálló orosz csapatok elleni küzdelmet. A fegyverletétel után Frunza néven betyárként is tevékenykedett, majd kegyelemben bízva feladta megát, de csalatkoznia kellett: rajta statuáltak példát, és a mai Szabadság tér helyén álló katonai erődben, az Újépületben kivégezték.
A II. és III. kerület határán fekvő tér ma is fontos közlekedési csomópont és az eredeti funkcióját is máig őrzi piactérként is. A piacát az 1990-es években újították fel, maga a tér pedig a 2010-es években kapott új arculatot az Óbudai Promenád kialakításával.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.