131 éve született Sir Alexander Korda, vagyis Korda Sándor, a brit filmipar egyik meghatározó alakja

Korda Sándor, akit világszerte Sir Alexander Kordaként ismernek 1893. szeptember 16-án született Pusztatúrpásztón, akkor még Kellner Sándor László néven, zsidó családban. Már gyermekként érdeklődött a betűk világa iránt, eleinte újságírással akart foglalkozni. Korda Sándor majdnem egyidős a magyar filmvetítéssel és mozgókép-történettel, mivel az első budapesti vetítést a Royal Szállóban 1896. május 10-én tartották.

Alig 13 éves volt, amikor édesapja vakbélgyulladásban elhunyt és a család a kecskeméti nagypapához költözött. Az öreg azonban szigorú volt, verte Sándort és testvéreit. A fiatal Korda megelégelte a dolgot és Budapestre ment, ahol távoli rokonoknál húzta meg magát. Tanult a Madách Imre Gimnáziumban, majd a Mester utcában található kereskedelmi iskolában is. Utóbbiban a "Sursum corda" kifejezést választotta jeligéjének, melynek jelentése: „Emeljétek fel szíveteket!". Feltehetőleg innen vette később a Korda vezetéknevet.

Már fiatalon újságíróként dolgozott. Az első filmelméleti cikkeket és kritikákat ő írta, és 1909-től már Korda Sándor néven jelentek meg írásai. Több filmlapnál szerkesztőként dolgozott. Egy párizsi útja után került a Projectograph nevű filmvállalathoz Bíró Lajos író ismertségével, ahol titkárként dolgozott és külföldi filmek szövegeit fordította. Az első, általa megrendezett filmje 1914-ben A becsapott újságíró volt. Ezt követően magyar irodalmi műveket dolgozott fel, mint például Jókai Mórtól Az aranyember. A katonai szolgálat alól erős dioptriás szemüvege miatt mentették fel.

Alig néhány évvel később nagy lehetőséget kapott Janovics Jenőtől, a kolozsvári Corvin Filmgyár alapítójától. Janovics főrendezői állást ajánlott az akkor 23 éves Korda számára, az akkor hetedikként megnyitott filmgyárban 1916-ban. Fizetése elérte a 18 ezer koronát, ami akkor ötszöröse volt egy elismert újságíróénak és meghaladta az akkori magyar miniszterelnök díjazását is. Az itt töltött egy éve alatt több némafilmet is forgatott. Janovics kapcsolatuk kezdetére az alábbi szavakkal emlékezett vissza 1936-ban:

Budapesten már producerként kezdett dolgozni 1917-ben, amikor Pásztory M. Miklóssal megvették a kolozsvári Corvin Filmgyárat, majd megalapították a Corvin Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt.-t a mai Róna utcai telepen, ahol korszerű stúdiót rendeztek be. A filmgyár később a Hunnia, majd a Mafilm nevet viselte, ma pedig a Magyar Nemzeti Filmalap része. A Fehér éjszakák című filmje volt az első, melyet külföldön is bemutattak. 1918-ban házasodott össze Farkas Antóniával, aki Amerikában vette fel a Korda Mária művésznevet. Ebben az évben nevezték ki a filmgyártás kormánybiztosává, majd a Filmművészeti Tanácsban is helyet kapott.

Bécsbe feleségével, Máriával, együtt menekült 1919-ben, mivel az akkor megbukott tanácsköztársaság direktóriumi tagjaként ő volt a filmgyártás művészeti vezetője. Ezt követően próbált karriert építeni Bécsben, Berlinben, Párizsban és Hollywoodban is, melyet már akkor a filmgyártás fellegvárának tartottak. Itt a United Artists rendezője lett, és feleségének minden filmjében szerepet adott. Korda Mária karrierje rémes akcentusa miatt ért véget, mikor 1927-ben a stúdió hangosfilmekre váltott. Kapcsolatuk ezt követően megromlott, elváltak, és az asszony élete végéig perelte. Korda később újra nősült, és feleségül vette Merle Oberon színésznőt.

Ezután tért vissza Európába, ahol eljött a rég várt siker 1930-ban. Londonban megalapította a London Films nevű filmstúdiót, melyben segítségére volt Bíró Lajos és két testvére, Vince és Zoltán is. Az itt készült filmjei pedig az angol filmművészet nagyjai közé emelték. Az egyik leghíresebb munkája, a VIII. Henrik magánélete Oscar-díjat is nyert. Sikereihez nagyban hozzájárult személyisége és megjelenése is. Mindig elegánsan öltözött, kiváló társalgó volt és nem riadt vissza attól se, ha gyanús üzleteket kellett megkötnie.

VI. György 1942-ben ütötte lovaggá a II. világháború alatti együttműködését meghálálva. A hivatalos információk szerint azért, mert sikeresen felvirágoztatta a brit filmművészetet, mely versenyre kelhetett Hollywooddal. Valójában azonban azért, mert lehetőséget biztosított az angol titkosügynökök számára arra, hogy több európai fővárosban tudjanak dolgozni a filmbemutatókra hivatkozva, illetve New York-i irodáját is szolgálatukra bocsátotta.

Korda a titkosszolgálatnak köszönheti Winston Churchillel való személyes ismertségét is. Azt viszont már csak kevesen tudják, hogy a miniszterelnök több megbízást kapott filmek elkészítéséhez, de Korda segített neki a szerkesztésben és a forgatókönyvírásban is.

A Brit Filmakadémia legjobb filmnek járó díját róla nevezték el (Alexander Korda Award for the Outstanding British Film of the Year), de az elnevezés idő közben megváltozott. Nevét máig viseli az etyeki Korda Filmpark.

Londonban hunyt el 1956. január 23-án, szívrohamban, 63 éves korában.