Itt a farsang, áll a bál: táncrend nincs, de maradni addig illik, amíg a hold az ég közepére nem ér

A farsangi időszak a karácsonyi ünnepkör végével veszi kezdetét: vízkereszttől hamvazószerzdáig, a húvéti nagyböjt kezdetéig tart. Mivel a húsvét mozgó ünnep, ezért a farsangi időszak ideje és hossza is változó. Ami azonban biztos, hogy az évnek ebben a szakaszában mindenki átadhatja magát a mulatozásnak. A karneválok és fesztiválok mellett a farsang a bálok időszaka is. Előbbiekel szemben a bálok, noha ugyanúgy a szórakozásról szólnak, protokollárisabb események, melyek ugyan már nem kirázólag a felsőbb társadalmi osztályoknak szólnak, ahogy a régi időkben, és az előírások száma is csökkent, bizonyos illemszabályok betartását azért továbbra is megkövetelik. 

Báli etikett — örök szabályok

Általában sem illendő megbeszélt időpontot lezseren kezelni, nemcsak azért, mert tiszteletlenség megváratni a többieket, hanem azért is, mert igencsak árulkodó jele annak, hogy nagy eséllyel az idő csak egy azon dolgok közül, melyeket nem tartasz be pontosan. Aki bálról késik, nem egyszerűen tiszteletlen, hiszen megakasztja az eseményeket, másokat várakozásra kényszerít, de megbízhatatlan is, és aki megbízhatatlan, arra számítani sem lehet, sőt, mivel a kívánt és ígért időpontban nem jelent meg, nyilvánvalóan nem szavahihető ember. Már csak ezért is érdemes átgondolni az indulás időpontját: nem mindegy, mit üzensz magadról a többieknek. 

Az elegancia nem a ruhád milyensége vagy az öltözködési stílusod, az elegancia a kifinomultság, a szépség, az intelligencia és a másokkal szemben tanusított empátia összejátéka, amely a megjelenéseden túlmutatva, az egész kisurgárzásodon látszik. Lehetsz bármilyen stíusosan felöltözve, magadra aggathatod a legmárkásabb ruhákat és a legdrágább kiegészítőket, ha nem tudsz viselkedni, mit sem ér. Légy laza, de visszafogott. 

Az asztalhoz érve, helyfoglalás előtt, ha férfi és nő érkezik együtt, előbbi hangosan mutatkozzon be, majd mutassa be a társaságában lévő hölgyet is. Nem kell mindenkivel kezet fogni, az asztalon átnyúlni egyébként is illetlenség. Körbemenni lehet, de nem szükséges. 

A beszélgetés témája szabadon választott, ám vannak területek, melyeket illik kerülni. Politika, pénz, vallás és az egészségügyi állapot tabu, ezekről az asztaltársaságnál, pláne, ha nem egy baráti társaság részeként vagyunk jelen, tilos beszélni! A szórakozás oké, a harsány, hangos beszéd, okostelefon-nyomkodás, telefonálás, túl sok alkohol elfogyasztása nemcsak rádnézve kínos, de az asztaltársaságodnak is kellemetlen lehet. A bál nem kocsma, a beszólogatásnak, balhézásnak a bál egyetlen helyiségében sincs helye. 

A báli etikett fontos pontja, hogy a bálról csak másnap illik távozni. Ha egyszer rászántad magad, hogy kulturált mulatással töltöd az estét, akkor tudd, hogy éjfél előtt elhagyni a bál helyszínét, óriási tisztelelenség. Vacsorázz, beszélgess, táncolj, teremts új kapcsolatokat, legalább addig, míg a hold az ég közepére nem ér. Ha pedig már másnap van, akkor se angolosan távozz! Ha jegyet váltottál mondjuk egy jótékonysági bálra, természetesen nem kell a házigazdától elköszönnöd, hiszen klasszikus értelemben ilyenkor nincs ilyen, de ha meghívtak a bálba, akkor a meghívódtól és az asztaltársaságtól is illik elköszönni, mielőtt távozol. Ha legközelebb is szeretnél meghívót kapni, ezt ne felejtsd el!
 

A modern bálok illemszabályai megengedőbbek

A XIX. századi bálok öltözködési elvárásai ma már nincsenek érvényben. A férfiaknál már nem kötelező elem a  fekete frakk, fekete lakkcipő, fehér, felhajtott gallérú ing, fehér mellény és fehér spanyolöv és a fehér csokornyakkendő. Diplomáciai báloknál ugyan még érvényben van a két századdal ezelőtti dress code, de ma már a hölgyek viselete sem annyira kötött, sem színen, sem fazonban. Míg a régi bálok elsőbálozó lányai fehér ruhát és vékony arany nyakláncot hordtak, addig az asszonyok és 25 év feletti hajadonok kék vagy rózsaszín ruhát és extravagáns gyöngysorokat, csinos fülbevalókat viseltek.
Ma már nincs ennyire szigorúan megatározva az elvárt báli viselet, de a meghívón szereplő dress code-ot be kell tartani. Az extra miniruhák, a köldökig nyitott, fenékig felvágott estélyi továbbra sem bálba valók. 

A táncokkal kapcsolatban is komoly szabályok voltak érvényben a XIX. században. A lányoknak táncrendjük volt, melyben leginkább azoknak a férfiaknak a nevei szerepelte, akikkel az édesapjuk lebeszélte a táncot. Az első tánc az apát vagy hiányában más rangos férficsaládtagot, idősebb fiútestvért illette meg. A ruhaövhöz illesztett táncrendben fontossági sorrendben szerepeltek a férfinevek, a keringő a legesélyesebb férjjelöltet illette meg. 

Akkoriban az egy asztaltársaságnál ülő hölgyek mindegyikét kötelessége volt a szintén ott ülő férfiaknak megátncoltatni, ám a nők finoman, egy borospohárral a kezükben jelezhették, hogy köszönik szépen, de inkább kihagynák a lehetőséget. Ugyanez volt a helyzet étkezés és beszélgetés közben is. A lányok azonban még ideális körülmények között sem voltak kötelesek elfogadni a felkérést, ugyanakkor, ha egy hölgy felkért egy úriembert, az nem utasíthatta vissza a táncot. 

Ma már sem táncrend, sem szigorú szabályok nincsenek. Az udvariasság mentén haladva lehet felkérni valakit és ugyanezen érvek alapján bárki visszautasítható. A XX. századi táncparkettekre a szokásos táncok mellett betört a csárdás és a palotás is, majd a modernebb zenék és táncok is helyet kaptak a bálokon. Az elsőbálozók hagyománya ma már inkább műsorszámként jelentkezik, és a célja sem ugyanaz, mint az előző századokban. A közeg és meghívás és a vendégek köre is változott az idők során, ám a bál a mai napig a formálisabb, elegánsabb események közé tartozik.