Tudattalan szokásaink, amikről nem is gondolnánk, hogy a boldogtalanságunk okozói

Sokunknak ismerősek azok a napok, amikor azon tűnődünk, hogy egyáltalán miért keltünk fel - elvégre úgy tűnik, semmi produktívat nem csináltunk a nap folyamán. Természetesen egy nap nem feltétlenül azért sikeres, mert produktivitással telt. És mégis kellemetlen érzéssel tölt el bennünket, amikor dolgozunk, és hét óra elteltével úgy tűnik, hogy semmit sem tudunk felmutatni. Az előttünk álló nagy projektre sem tudtunk még az elmúlt időszakban elég időt szentelni. De tulajdonképpen mi lehet ennek az oka?

Látszólag körülöttünk mindenki hihetetlenül boldog, sikeres és jóképű. Így, ha hazaérünk, morcosak vagyunk a párunkkal szemben, merengve fekszünk le, és máris rettegünk a következő naptól, ami túl gyorsan jön, és amiben az egész tragédia kezdődik elölről.

Azonban csak kevesen tudjuk, hogy mit teszünk tudat alatt, hogy ilyen boldogtalannak érezzük magunkat. Biztosan van néhány szokásunk, ami tudattalanul is, de boldogtalanságot okoz.

Az állandó mérgező társunk nem más, mint az okostelefon

Sokszor elfelejtjük, hogy voltak még olyan idők is, amikor az emberek mobiltelefon nélkül léteztek. Egy tanulmány szerint az okostelefon már régen a legfontosabb online eszközünkké vált.

Több tanulmány is kimutatta már, hogy a közösségi média túlzott használata negatív hatással van a pszichénkre. Pedig jó okok is vannak arra, hogy ne vonja el a figyelmünket az okostelefonunk: Udvariatlanság, ha a szeretteinkkel társalgunk, ráadásul elvonja a figyelmünket más feladatokról, ami boldogtalanná tesz minket - elvégre aligha tudunk az igazán fontos dolgokkal foglalkozni, ha az időnk nagy részét azzal töltjük, hogy megnézzük, mi történt éppen ismerőseinkkel.

A halogatás érzelmeket vált ki belőlünk, nem genetikai eredetű

Nir Eyal író a Psychology Today című lapban megjelent cikkében arról ír, hogy többször hallotta már embertársaitól, hogy "reménytelen halogatók" - pedig a halogatásra való hajlam nem olyan emberi tulajdonság, amely alól nincs menekvés, mint például az irigység és a féltékenység időnkénti érzése.

Ez pedig további stresszt és elégedetlenséget vált ki belőlünk.

Ha ugyanis megpróbálunk nem gondolni a minket zavaró problémákra, csak még jobban zúgni fognak a fejünkben.

A szomszéd fűje nem mindig zöldebb

Valószínűleg mindenki ismeri azt a jelenséget, mikor jobban szemügyre vesszük embertársainkat, és összehasonlítjuk magunkat a barátainkkal, kollégáinkkal olyan dolgokban, amelyeket mi magunk is kívánatosnak tartunk, mint például a magas munkahelyi pozíció vagy a pénz. Ez a jelenség nem új keletű, és társadalmi összehasonlításnak nevezik.

Azt jelenti, hogy bizonyos aspektusainkat, például viselkedésünket, véleményünket, sikerünket vagy státuszunkat összehasonlítjuk másokéval, hogy jobban meg tudjuk magunkat ítélni.

Azonban az embertársainkkal való összehasonlításban is van olyan, hogy "túl sok", nevezetesen amikor az önértékelésünk csak külső tényezőktől függ. Ahelyett tehát, hogy mások sikerére és esetleges elismerésére koncentrálnánk, inkább magunkra kellene figyelnünk, és a saját cselekedeteinkben lenne jó motivációt találnunk.