Egyetlen fürdés havonta, évente? Ami számunkra természetes, korábban kiváltság volt

A bathroom with bathtub and shower
Getty Images - DEA / BIBLIOTECA AMBROSIANA
higiénia zuhany fürdés történelem ókor
Ha egy régi filmet nézünk, az esetek többségében csillogó bálokat, fantasztikus ruhákat és fényűző palotákat látunk. Arra azonban senki nem gondol: mégis hogyan fürödtek akkoriban? A korábbi nemzedékek egyáltalán nem úgy értelmezték a tisztálkodás fogalmát, mint a 21. század embere. Meglepő tények következnek.

Hetente, havonta, akár évente csupán egyszer fürdeni? A 21. században ez már elképzelhetetlen, azonban voltak időszakok, amikor ez volt a természetes. Nézzük, hogyan fürödtek az ókortól egészen a 20. századig!

Ókor

Az ókorban a görögökről, a törökökről és a rómaiakról is köztudott volt, hogy nagy hangsúlyt fektettek a tisztálkodásra. Itáliában például a nagy, fürdésre szolgáló közfürdők konkrét wellness-központokként szolgáltak, ahol a mindennapos fürdésen kívül masszázst és egyéb szolgáltatásokat is igénybe lehetett venni. Csak Rómában nagyjából ezer közfürdő működött. Léteztek szeánszok, az emberek medencében fürödhettek és szaunákban méregteleníthettek, egyszóval minden este megejtették a fürdési rituáléjukat lefekvés előtt. A tisztálkodásnak nagy kultusza volt akkoriban, ami azonban a középkorról már nem igen mondható el.

Archimedes in his bath, 1547.
A tisztálkodásnak nagy kultusza volt az ókorban, a középkorban pedig fakádakban fürödhettek. 
Forrás: Getty Images

Középkor

A középkorban a pestisjárvány miatt veszélyesnek tartották a mindennapos fürdést, ám a nagyvárosokban mégis sokáig fennmaradtak a közfürdők. Ugyan medencék már nem voltak benne, mégis együtt tisztálkodhattak az emberek, mégpedig fakádakban, amelyek lehetővé tették, hogy az alaphigiéniára ügyelhessenek. A kádakat vászonlepedővel bélelték ki, és teletöltötték a tűzön felforrósított vízzel. A nők, a férfiak és a gyermekek is ebben mosakodhattak. Ám mivel a hatalmas kádakat elég nagy munka volt feltölteni, akadtak napok, hetek, amikor az egész család - a cselédekkel együtt - ugyanabban a vízben fürdött. Az egyház azonban úgy vélte, a "közös" mosakodás fertőzésveszélyes, ezért minden eszközt bevetve korlátozta azt.

A 15. századra minden megváltozott...

Miután a pestisjárvány és a szifilisz egyre inkább terjedt, az orvosok jobbnak látták bezáratni a közfürdőket. Ezekben az időkben az emberek csak a kezüket és az arcukat mosták meg reggelente, illetve minden este tiszta alsóneműt cseréltek, nehogy elkapják a betegségeket.

 Ha egy évben egyszer fürdött valaki, az már nagy szónak számított. 

Ez természetesen magával hozta a kellemetlen szagokat is, amelyeket - például a franciák - parfümökkel próbáltak meg elhinteni. 

Generációs tisztálkodási különbségek: a 17. századtól egészen a 19. századig

A 17. századra nemek és generációk szerint változtak a tisztálkodási szokások. A férfiaknak és a nőknek is külön kis rituáléjuk volt naponta, amelyeket mindenki igyekezett követni. A férfiak minden reggel felkelés után ellátták az állatokat, majd reggeli reményében asztalhoz ültek. Miután jóllaktak, kimentek a kúthoz megmosni az arcukat és a nyakukat. A piszkos vizet sohasem a vályúba, hanem a földre öntötték ki. Az asszonyok és lányok felkelés után rögtön arcot és kezet mostak, majd megfésülködtek, s csak ez után a rituálé után indulhatott a nap. A hajmosás generációnként eltérő időpontokban zajlott, például a a fiatalabbak hetente, kéthetente, az idősebbek havonta, a legidősebbek pedig akár évente csak egyetlen alkalommal tisztították meg hajukat. Az esti rutin is másként működött: a férfiak csak lábat mostak lefekvés előtt, azt sem mindig. A nők arcot, nyakat is mostak, azonban a havi vérzés idején alul is megmosakodtak. A gyermekeket a téli időszak kivételével bármikor megfürdették, nyáron akár kint a szabadban.

Woman Bathing.
A 20. században megjelent a fürdőszoba. 
Forrás: Getty Images 

Innováció a 19. században

1822-ben megjelent a legelső zuhanykabin. A működése nagyon egyszerű volt: a kabin tartályát feltöltötték vízzel, majd a fürödni vágyó aláállt, megrántott egy kis zsinórt, a víz pedig a nyakába zúdult. Ekkor már nem voltak generációs különbségek, mindenkinek jutott víz bőséggel, ezáltal ismét bevezették a heti egyszeri fürdőzést kétheti hajmosással. A jómódúbb családok ismét fürödhettek a konyhában vagy a fűtött szobában, nekik nem kellett odakint a zuhanykabinnál.

A 20. század nagy áttörése: megjelent a fürdőszoba

A 20. századra a nagyvárosi polgárok már megengedhették maguknak a fürdőszobát házaikban, melyben kád és mosdókagyló is volt már. A felnőttek és idősek hetente, esténként fürödtek, míg a gyermekeket arra nevelték, reggelente is mosakodjanak meg (arc, felsőtest), ezzel nevelve jellemüket. Az általánosság az volt, hogy a heti nagy rutinnál a család összes tagja megfürdött a megtöltött kádban. 

Mi, a 20. század végének, a 21. századnak a szülöttei már nem is tudjuk elképzelni, milyen érzés lehetett sorban állni heti egyszer egy kis zuhanyért vagy egy hajmosásért a főtéren álló közfürdő előtt. Manapság a boltok polcain rengetegféle tusfürdőt találunk, amit csak hazaviszünk, beülünk télen a forró vízzel teli kádba és élvezzük frissítő és pihentető szeánszunk perceit.

 

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.