Mit szeretsz rajtam?

A nő már harminc is elmúlt, a háta mögött gyakran levénlányozták. Egy bölcsődében dolgozott, kisgyerekeket pelenkázott, miközben minden vágya az volt, hogy neki is lehessen gyereke. Esténként sokat sírt, reggel pedig karikás volt a szeme. 

Volt a bölcsőde népületében egy fiatal férfi, a húszas évei elején járt. Ő volt a fűtő. Szerette a bort meg a csinos lányokat. A keresetét elszórakozta, lányokra költötte. Esténként ez a fiú gyakran látta szomorúan szedelőzködni a lányt. Egy nap, amikor haza indultak, mellészegődött, és beszélgetni kezdtek. A fiú eldicsekedett, milyen sok lányt elcsábított már, és mennyi sok sört meg bort meg bír inni. A lány haszontalan ficsúrnak nevezte. Aztán, ahogy teltek a hetek, egyre többet beszélgettek. 

A fiú megsajnálta. Hetek múlva azzal állt elő, hogy segít rajta, ha akarja. Ad neki gyereket. A lány előbb elpirult, aztán hazaszaladt. De végül addig-addig tépelődött, míg megkereste a fűtőt, és megkérte, ha tényleg komolyan gondolja, hát adjon neki gyereket. A fiú bólintott, és azontúl nem a kocsmákba járt esténként, hanem a lányhoz. Két hónap se kellett, és meglett az eredmény. Kilenc hónap múlva pedig kézzel foghatóvá vált. De a fiút ekkor elvitték katonának. 

A lány várta. Kéthavonta jött levél a frontról. Négyéves volt a gyerek, amikor a fiú visszatért. Bár sose ígért ilyet, feleségül vette a lányt. De azontúl is csak a kocsmákat szerette, meg az ilyen-olyan lányokat kergette. A lány sokat sírt miatta, de még így is minden este hazavárta. A fiú mindig megígérte, többé nem marad ki. A lány bólintott, aztán másnap megint csak sírt. Aztán hirtelen nagyon beteg lett. Megoperálták, de hiába. Nem volt sok esély rá, hogy az agyvérzése után újra lábra áll. A fiú hazavitte, hogy majd otthon ápolja. 

Ettől fogva nem járt el a kocsmába, nem járt a szoknyák után. Két évig főzött a feleségére, mosdatta, etette, és közben a fiúcskát nevelte. Ekkor az asszony egyszer csak meggyógyult. Újra megtanult járni. Az orvosok azt mondták, ez kész csoda.  Szép évek jöttek, boldogan éltek volna, de akkor a férfit baleset érte. Megvakult. A gyerekük addigra már megnősült, apa lett. 

Újra inni kezdett, hogy ez így nem élet. Az asszony hordta fel neki a sört meg a bort a harmadikra. Mikor megitta, ordított meg veszekedett. Volt, hogy sorban nekivágta az üvegeket a falnak. Így telt el az élet. 

Öregek voltak már, amikor egy nap az asszony behozta a lavórt a forró vízzel, hogy megmosdassa a férfit, ahogy szokta. A vízbe tartotta a könyökét, hogy nem túl forró-e, mindig így csinálta, mint a kisbabákkal. Aztán megdörgölte a vizes szivacsot a kamilla szappannal. A férfi ekkor megkérdezte tőle: mit tudtál szeretni rajtam ennyi éven át? 

Az asszony azt felelte: a fene se tudja.