A tudatos álmodás segítségével megérthetjük a saját gondolatainkat, érzéseinket, megtudhatjuk, hogy éppen mi zajlik bennünk, és még hihetetlen kalandokban is részünk lehet.
Történt már velünk olyan, hogy álmodtunk valamit, és közben rájöttünk, hogy ez egy álom? Ha mindezt célzottan tesszük, azt nevezzük tudatos álmodásnak.
Ilyenkor tisztába kerülünk a tudatállapotunkkal, és akár képesek vagyunk befolyásolni a történéseket, főleg, ha már elég gyakorlottak vagyunk. Ez pedig a lehetőségek végtelen tárházát nyitja meg előttünk:
hozzáférünk a tudatalattinkhoz és egy végtelen belső utazás veszi kezdetét. Nem utolsó sorban pedig hasznosítani tudjuk, az életünk folyamán nagyjából 25 év alvással töltött időt.
Sokunk számára az első ilyen élmény ijesztő, hiszen hirtelen ott találjuk magunkat egy világban, ami hasonlóan komplex, valósághű, mint a valóság, és ilyenkor sokszor az első reakció az, hogy fel akarunk ébredni, mert nem tudjuk mit kell csinálnunk. Még az is eszünkbe juthat, hogy mi van, ha nem tudunk felébredni? Viszont, ha felkészülten érkezünk egy tudatos álomba, tudjuk, hogy mire számíthatunk, akkor szinte leírhatatlan az az élmény, amikor ráébredünk, hogy minden, ami körülvesz minket, csupán egy álom, csak a fejünkben létezik, mégis megtapasztalhatunk bármit, amit csak akarunk.
Mára már kutatások is igazolják, hogy a rendszeres tudatos álmodás növeli a kreativitást, az önbizalmat és csökkenti a stresszt. Emellett pedig megismerhetjük a teljes belső világunkat, a tudatalattinkat, a lehető legextrémebb dolgokat próbálhatjuk ki, élhetjük át. Ez egy végtelen belső utazást rejt magában, amelyet éber állapotban nem, vagy csak nagyon kevesen tehetünk meg. Ennek pedig nagy hasznát vehetjük, például terápiás célokra is használhatjuk.
Azzal, hogy hozzáférünk a tudatalattink tartalmaihoz, a múltbéli traumák emlékképeinek felidézésével segíthetjük azok feldolgozását, beszélgethetünk a saját tudatunkkal, önmagunkkal, ami az önismeret legmagasabb szintjeire juttathat el minket.
Még arra is képesek lehetünk, hogy találkozzunk gyerekkori énünkkel, és megvigasztaljuk, biztassuk, mindez pedig elképesztő hatással lehet a jelenünkre. De akár gyakorolhatunk olyan képességeket, mint például nyilvános beszéd, sport, nyelvtudás, kreatív alkotás. A felhasználás módjai gyakorlatilag végtelenek. Nem utolsó sorban pedig csökkenthetjük vagy akár megszüntethetjük a rémálmokat.
A jó hír az, hogy igen! Mindenki képes rá, éppúgy, mint a biciklizésre. Csak elhatározásra és gyakorlásra van szükség. Persze vannak olyan szerencsés emberek is, akik természetes tudatos álmodók, tehát nekik nem kell semmit megtanulniuk, mindez megy magától. De ők rendkívül kevesen vannak.
A tudatos álmodás egyik alapköve, hogy egy rendszer szerint aludjunk. (erről bővebben írunk az Egészség cikkünkben, a 28-29. oldalon). A lényeg, hogy minden nap ugyanakkor fekszünk le aludni és ugyanakkor kelünk fel reggel. Ennek köszönhetően pedig tudni fogjuk, hogy az alvásunk melyik szakaszában, pontosan hány órakor álmodunk. Az alvásunk 90-110 perces ciklusokból épül fel. Az álmok az alvás REM (Rapid Eye Movement) szakaszában jelennek meg. Éjszakánként átlagosan 4-6 alkalommal lépünk be a REM fázisba. A REM fázis időtartama 5-60 perc között van. Ez az időtartam alvási ciklusonként egyre hosszabb, ami azt jelenti, hogy a hajnali órákban vannak a leghosszabb álmaink és általában ezekre is emlékszünk a legjobban.
Mivel alap esetben álmaink 95%-át elfelejtjük, miután felkelünk, ezért az emlékezés fejlesztésére magasan a legjobb módszer az álomnapló vezetése. Minden nap, amint felébredünk, azonnal írjuk le, hogy mit álmodtunk. Ha nem emlékszünk pontos eseményekre, akkor is jegyezzük fel azokat a szavakat, érzéseket, akár képeket, amelyek bevillannak. Azáltal, hogy ezt minden nap megtesszük, arra kondicionáljuk az agyunkat, hogy figyeljen az álmainkra, mert ez fontos számunkra. Idővel el fogunk jutni odáig, hogy egészen részletesen le tudunk jegyezni mindent. A kulcs a kitartás. Rendszeresen olvassuk el a naplónkat.
Ez annyit jelent, hogy napjában 20-30-szor random időpontokban megkérdezzük magunktól, hogy most éppen álmodunk-e. Ezt megtehetjük úgy, hogy befogjuk az orrunkat és megnézzük, hogy tudunk-e levegőt venni, vagy egyszerűen csak megállunk és megvizsgáljuk a környezetet, hogy hol vagyunk, vagy belenézünk a tükörbe.
Az alvási paralízis azt jelenti, hogy az agyunk leblokkolja, lebénítja a testünket, mielőtt belépünk egy álomba. Erre azért van szükség, hogy a testünk ne csinálja meg alvás közben azokat a dolgokat, amiket álmunkban csinálunk, tehát ne kezdjünk el csapkodni, kapálózni, fuldokolni, futni vagy repülni. Ezen a folyamaton minden éjjel keresztül megyünk, csak általában tudattalanul.
Tudatos álmodókkal gyakran előfordul, hogy túl gyorsan ébred fel az agyuk egy álomból, vagy ébrednek bele a REM fázisba. Ilyenkor az történik, hogy az agy már felébredt, de a test még nem,
tehát normál tudatállapotban arra ébredünk, hogy nem tudunk mozogni, se beszélni, de még mély levegőt venni sem. Az alvásparalízis megszakítására is léteznek különböző technikák: Például kiáltsunk segítségért. Az álmunkban való kiabálás azt üzeni az agyunknak, hogy ideje felébredni. Ha sikerül hangosan beszélnünk, fel is ébreszthetjük magunkat. Az ismételt pislogás is segíthet az agynak felkészülni az ébredésre.
Sigmund Freud neurológus és pszichiáter hívta fel először a tudomány figyelmét arra, hogy az álmok komoly jelentéssel bírnak. Azóta pedig számtalan tanulmány jelent meg az álomkutatás területén a neuropszichológiában. Egyes kutatások szerint komoly pszichoterápiás hatása van, ugyanis segít feldolgozni a velünk történt eseményeket azáltal, hogy biztonságos környezetben, újra és újra megéljük az adott pillanatot, szembesülhetünk az érzéseinkkel, mindez pedig lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, feldolgozzuk azt. Egyes elméletek szerint az álmok segítségével tudjuk tudatosítani és memorizálni az adott nap eseményeit, szelektálni azokat fontosság szerint, majd egy részét elraktározni emlékként.
Az álmok általában vizuális formában jelennek meg, érzelmekkel és gondolatokkal összekapcsolva. Tapasztalhatunk fizikális érzékeléseket is, mint hallás, szaglás, tapintás, ízlelés, hőérzékelés, vagy akár fájdalmat, szomorúságot, félelmet, boldogságot is. Egészen elképesztő az emberi elme, hiszen ennek következtében az álomvilágot ugyanolyan részletességgel érzékelhetjük, mint a valóságot - írja a Fanny.
Különösen gyakori és kellemetlen álom az, hogy kihullanak a fogaink. Ennek többek között az az oka, hogy a Talmudban ezt korábban a közelgő halál próféciájaként értelmezték, ma azonban már tudjuk vagy legalábbis tudni véljük, semmi köze nincs ilyesmihez. A legújabb kutatások szerint annak, ha álmunkban elveszítjük a fogainkat tudományos, mi több, pusztán fizikai magyarázata van.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.