Pesti mesék: te tudod, kiről kapta a nevét a hangulatos Lőrinc pap tér?

Miután elkezdett terjeszkedni Pest városa a középkori falain, vagyis a mai Kiskörút vonalán túl is, akkor ez a folyamat először a mai Józsefváros irányába indult el – ahol néhány száz méternyi távolságra a mai Lőrinc pap tér területe is található. A 18. századig még így is csak főleg kertek és szántóföldek feküdtek errefelé, mindössze néhány hozzájuk kapcsolódó, magányosan álló épülettel. A környék akkoriban még olyannyira vadregényes vidéknek számított, hogy itt húzódott például a Rákos-árok is egy benne csobogó patakkal, körülbelül a mai Blaha Lujza tér-Rökk Szilárd utca-Mária utca-Boráros tér nyomvonalon, azaz elhaladva a mai Lőrinc pap tér területe mellett is. Még az 1848. március 15-i forradalom idején is a „városias Pest” szélén állt a Nemzeti Múzeum, mely mögött földutak, földszintes házak, kétes hírű lebujok, sőt mocsaras részek is feküdtek. 

Mocsár helyett paloták

A Nemzeti Múzeum mögött elterülő mai Palotanegyed kiépülése csak a 19. század második felében zajlott le, akkor viszont meglehetősen gyorsan. Az itt álló épületeket szinte mind 1860 és 1900 között húzták fel, ezért is mutat olyan egységes képet ez a városrész. Ezeket az épületek pedig eredetileg a korabeli elit, vagyis arisztokraták és gazdag polgárok lakhelyéül szolgáló paloták voltak, ezért is viselte sokáig a közbeszédben a Mágnásfertály nevet a környék, amiből aztán a szalonképesebb Palotanegyed lett.

Így épült be a mai Lőrinc pap tér is alig néhány év alatt, a 19. és 20. század fordulóján. Egészen addig nem is létezett térként, csupán két utca (a mai Mária és Krúdy Gyula utcák) kereszteződésének kiszélesedése volt, saját név nélkül. A Palotanegyed kiépülésével viszont elbontották az itt álló földszintes házakat, a helyükre pedig nagypolgári paloták, valamint egy templom került. Először az asztalnokházként is emlegetett Darányi-palota épült meg 1894-ben, ami onnan kapta a nevét, hogy az építtető ifjabb Liebner József császári és király asztalnoki címmel is rendelkezett (a Darányi család pedig 1928-tól birtokolta aztán a házat). Majd a tér másik oldalát lezáró neoreneszánsz Ráthonyi Reusz-palota épült 1898-99-ben, ami egyszerre készült el a Mária utca túloldalán álló Zichy-palotával. 

A Zichy család és az a bizonyos pap

A Zichy-család fontos szerepet töltött be a tér történetében. Az itt álló palotájuk mellett támogatták a tér negyedik oldalán álló jezsuita templom és rendház építését is, melyek szintén ezekben az években készültek el. A Zichy család 1930-ban szobrot is emeltetett az építkezéseket pártfogoló Zichy Nándornak a tér közepén, amit 1949-ben a kommunista hatalom eltávolított onnan, de a rendszerváltás óta újra a helyén áll. 

A politika a tér nevére is hatással volt. A már említett névtelen időszak után, a paloták megépülésével egyidőben lett hivatalosan is önálló közterület belőle, Scitovszky tér néven. A nehezen kiejthető nevű Scitovszky János a 19. század közepén szolgált esztergomi érsekként és bíborosként. Ez a név nem maradhatott meg a kommunizmus idején, de 1951-ben olyasvalakiről nevezték el a teret, aki egyházi személy volt ugyan, mégis történelmi hős a marxizmus szempontjai szerint. Mészáros „Nagybotú” Lőrinc ceglédi plébánosból lett Dózsa György jóbarátjaként az 1514-es parasztfelkelés egyik vezetője, radikális ideológusa, majd mártírja.

A Lőrinc pap tér azóta is az ő nevét viseli, a téren álló templom 1950 és 1986 között sima plébániaként működött, a jezsuita rend 1989-ben kapta vissza, azóta ez a magyarországi központjuk. A tér életében a rendszerváltozás után évtized mozgalmas időszakot jelentett kulturális téren: olyan emblematikus intézmények működtek itt és a környéken, mint a Cirko-Gejzír mozi első helye, a Tilos az Á, vagy a Darshan udvar. A Lőrinc pap tér manapság a Palotanegyed csendes, hangulatos kis szigetének számít, kellemes kiülős vendéglátóhelyekkel.