Munkahelyi pszichoterror: te leszel a következő? – A pszichológus válaszol

Ha egy munkatársunk rendszeresen keresztbe tesz nekünk, piszkál, ésszerűtlen kérései vannak felénk, előszeretettel megaláz, lejárat minket a kollégák előtt, nagy valószínűséggel munkahelyi pszichoterrort alkalmaz.

 – árulja el szakértőnk, dr. Fehér Gabriella pszichológus.

Munkahelyi pszichoterror –Ki lehet a következő áldozat?

A tapasztalatok alapján szinte bármelyikünk lehet munkahelyi terror áldozata. Az esetek túlnyomó részében nem mi idézzük elő, hogy célponttá válunk. Általában akkor válunk célponttá, ha kevésbé tudjuk megvédeni magunkat, gyengébbnek látszunk másoknál, vagy bármilyen kisebbséget képviselünk. Az sem ritka, hogy éppen azért minket szemelnek ki, mert nagyobb a munkabírásunk, kiemelkedő a tehetségünk vagy a szakmai tudásunk. Ilyenkor próbálnak a gyengébben teljesítők maguk alá gyűrni bennünket. Ám az ilyen jellegű pszichoterror nem csak ránk van hatással, hanem a minket körülvevő jóérzésű, szociálisan érzékeny kollégákra is, akik szem,- és fültanúi az eseményeknek. Ők szinte ugyanazt a stresszt élik át, mint mi magunk, sokszor tehetetlennek érzik magukat, és ez náluk is szorongáshoz vezethet.

Mi a megoldás?

Az, hogy egy munkahelyen ne történhessen meg, hogy egy ember terrorizálja a kiszemeltjét, az leginkább a vezető felelőssége. Az ő feladata ugyanis, hogy még időben megakadályozza a helyzet kialakulását, eldurvulását. Oda kell figyelnie arra is, hogy a munkát arányosan ossza fel, ne legyen részrehajló. Manapság egyre túlterheltebbek vagyunk, nagyobb a teljesítményorientáltságunk, nő az egymás közötti versengés, a stressz. Mindannyian féltjük az állásunkat, a megélhetésünket és emiatt sokan bármire képesek. A bizonytalanság cudar tulajdonságokat képes kihozni az emberből. Próbáljunk meg a munkahelyen a legkisebb támadási felületet hagyni mások számára, ne provokáljunk senkit! Fontos, hogy semmiképpen ne kezdjünk önmarcangolásba, ne gondoljuk, hogy mi vagyunk a felelősek a kialakult helyzet miatt. Ne legyünk áldozati bárányok, ne viseljük el a megaláztatást, kirekesztést, ne gondoljuk azt, hogy ez van, majd csak megszokjuk, vagy leszállnak rólunk és mással szemétkednek majd. Minél inkább tűrjük a bántalmazást, annál súlyosabb lesz a helyzet. Próbáljuk már a legelején kezelni ezt a dolgot, már az első konfliktushelyzetet tisztázzuk az illetővel. Ha ez nem oldja meg a problémát, és egyre inkább érezzük, hogy áldozattá váltunk, akkor tegyünk komolyabb lépéseket. Forduljunk bizalommal a főnökünkhöz, vagy akár a HR-vezetőhöz, és kérjünk tőle tanácsot, hiszen neki kötelessége segíteni. Ha kilátástalan a helyzetünk, akkor kérjük az áthelyezésünket, vagy ha erre nincs lehetőség, keressünk új munkahelyet. Semmiképpen ne törődjünk bele a helyzetünkbe, mert annak súlyos következményei lehetnek a testi, lelki és pszichés egészségünkre.