Kegyetlen asszonyok: légypapírral öltek a tiszazugi méregkeverők

Légypapírból kiáztatott arzénnel öltek azok a Tisza mentén élő nők, akiket a kriminalisztika csak tiszazugi méregkeverők néven emleget. Talán a legnagyobb, legszövevényesebb bűnügy ez, amelynek akár háromszáz áldozata is lehetett, mindannyian férfiak, akiknek csupán az volt a bűnük, hogy kegyetlen asszonyaik függtek tőlük. Anyagilag és erkölcsileg egyaránt.

Tiszazugi méregkeverők: asszonyok szabadságharca arzénnal fűszerezve

A tiszazugi méregkeverők 1911-1929 között nagyjából 300 férfit öltek meg szinte kizárólag ugyanazzal a módszerrel. A bűnesetek többsége ugyan Nagyrév településen történt, de Tiszakürt, Ókécske, Tiszaföldvár, Kunszentmárton, Mesterszállás és Öcsöd sem maradt le sokkal, a nyomozásnak köszönhetően több környező településen is találtak áldozatokat. 

Férjek és szeretők

Erre a korszakra jellemző volt az elrendezett házasság. A lányoknak szüleik választottak férjet, akitől csak akkor válhattak el, ha a férfiról kiderült, hogy erőszakos, vagy alkoholista. A világháború miatt a falvakban alig maradtak életerős férfiak. Helyükre a magányos asszonyok szeretőket szereztek maguknak, sokszor a hadifoglyok közül, akiket Nagyrévben szállásoltak el. A hazatérő férjek ezt a félrelépést csak kevés esetben nézték el, emiatt pedig egyre több házasság ment tönkre. Ráadásul az asszonyok anyagilag is függtek férjeiktől, ami ugyancsak nehezítette a helyzetet.  A mindent megoldó ötlet a helyi bábától, Oláh Zsuzsannától származott, akit időközben már illegális abortuszok elvégzésével és illegális gyógyítással is vádoltak. Zsuzsanna arra buzdította nőtársait, hogy akadékoskodó férjeiktől arzén segítségével szabaduljanak meg. A méreg könnyen elérhető volt,  Zsuzsanna légypapírból áztatta ki a gyilkos hatóanyagot. 

Légyvíz, a látszólag tökéletes megoldás 

A légyvíz gyorsan és megbízhatóan hatott, bár az áldozatok iszonyú kínok között hunytak el. Ráadásul ahogy telt az idő, nem csak az akadékoskodó férjek, hanem a rokonok körében is egyre több volt a haláleset. betegeskedő testvérek, sérülten született csecsemők is áldozatául estek a méregkeverőknek. A látszólag tökéletes módszer csaknem húsz évig működött. Egyes információk szerint a helyi újság szerkesztősége névtelen levelet kapott, amelyben a tiszazugi asszonyokat gyilkosságokkal vádolták meg. A nyomozók ezután kezdték kihantolni a temető halottait és megvizsgálni a holttesteket. Egy másik változat szerint a Tisza vetett a partjára egy holttestet, amiben nagy mennyiségű arzént találtak, ezt követően kezdtek nyomozni a gyilkos után. Az, hogy végül hány tettest és további áldozatot találtak, valószínűleg a nyomozókat is megdöbbentette. Néhány korabeli fotó megőrizte az utókornak a tiszazugi asszonyok arcát, akiket a nyomozás során előállítottak, és akik a vádak elhangzása után azonnal Zsuzsannára, a bábaasszonyra kezdtek mutogatni. A légyvizes bábaasszonyt azonban nem tudták felelősségre vonni, mert még az eljárás előtt öngyilkos lett. 

Démonizált asszonyok a vádlottak padján

A nyomozás során egyre több arzénes holttest került elő. Bár egyértelműen csak 165 esetben tudták megállapítani az arzén jelenlétét, összesen csaknem háromszáz áldozatot soroltak az ügyhöz.  Ahogy telt az idő, a méregkeverők sztorija egyre szövevényesebbé vált, de még a kor erősen kiszínezett sajtómegjelenéseiből is egyértelmű volt, hogy a gyilkosságok többsége Zsuzsannához, a bábaasszonyhoz köthető, a mérgezést gyakorlatilag ő hozta divatba. Az első elítélt Bukovinszki Jánosné Sebők Anna volt, akit a környéken mindenki csak Putris Panniként emlegetett. Az asszony nagybeteg édesanyját ölte meg, méghozzá egy szelet légyvízzel átitatott lekváros kenyérrel. Az lett a veszte, hogy anyja holttestét a folyóba dobta, de a víz a testet partra vetette, a halottszemlén pedig a cibakházi jegyző felismerte az áldozatot. 

Kártyavárként omlott össze az életük

Panni hallgatását gyorsan megtörték a csendőrök, de az, hogy a mérget a piacon vette, szinte senkit sem érdekelt. A gyilkos asszonyt először halálra ítélték, majd másodfokon életfogytiglanra. Ekkor kezdett kártyavárként összeomlani a méregkeverők élete. Névtelen levelek íródtak, amelyekben ismeretlenek megnevezték azokat, akik részt vettek a gyilkosságokban. Egyre több tetemet vizsgáltak meg, egyre több asszony ismerte be bűnösségét. 165 holttest kihantolása után a botrány olyan mértéket öltött, hogy a nyomozók nem kerestek tovább, pedig összesen csaknem háromszáz haláleset kapcsán merült fel a gyanú, hogy a légyvíz és valamelyik helyi asszony felelős a történtekért.   Miután a gyilkosságokra fény derült,  Nagyrévet a „a halál faluja”-ként kezdték emlegetni. 1929 augusztusára már csaknem negyven asszonyt vettek őrizetbe, közülük hárman lettek öngyilkosok, mielőtt perre került volna a sor.

Nagy port kavart az ügy

 A tiszazugi mérgezések perét a korabeli sajtó is felkapta. A méregkeverők híre egészen New Yorkig terjedt, a Times  részletesen foglalkozott a magyar asszonyok sztorijával. A tiszazugi méregkeverők elnevezést maga Móricz Zsigmond adta az ügynek, aki ugyanilyen címmel írást jelentetett meg a Nyugat című lap egyik 1930-as számában.