Szex a középkorban: csoda, hogy nem halt ki az emberiség

A középkor sok szempontból a szigorú szabályok és merev társadalmi normák korszaka volt, és ez a hétköznapok szinte minden területén megnyilvánult, beleértve az emberek magánéletét és a szexualitást is. Az egyház erős befolyása miatt a szexuális életet számos különös szabály és tiltás szabályozta, amelyek néha szigorúak, néha pedig szinte felfoghatatlanok voltak a modern ember számára. Az alábbiakban összegyűjtöttük a középkor legfurcsább szexszabályait, amelyek a mai szemmel nézve talán mosolyogtatóak, mégis sokat elárulnak arról, hogyan gondolkodtak az emberek a testi kapcsolatokról akkoriban.

Sötét középkor: a papok mindenhez értettek, a szexhez is...

1. “Csak gyermeknemzés céljából”

A középkorban az egyház határozta meg a házasságon belüli szexuális élettel kapcsolatos szabályokat, és kimondottan ellenezte a szexet, ha az nem gyermeknemzés célját szolgálta. Úgy vélték, hogy a testi kapcsolat pusztán élvezetből való gyakorlása bűnnek számít (akkor még nem ismerték a delfinek természetét), így a házasfeleket is arra ösztönözték, hogy kizárólag utódnemzés érdekében éljenek nemi életet. Az egyház ezért erős nyomást gyakorolt a házaspárokra, hogy korlátozzák a szexuális együttlétek számát és okait. 

2. Tiltott napok sora az együttléthez

A középkori egyházi törvények szerint az év számos napja tiltott volt a szexuális együttlétek számára. Ilyen napok voltak például a vasárnapok, amikor a templomba járás és az imádkozás volt előtérben, vagy a böjti időszakok, mint a nagyböjt vagy az advent. Emellett bizonyos ünnepeken, például húsvétkor és karácsonykor, szintén tilos volt a szexuális érintkezés. Ezekkel a tiltásokkal az egyház próbálta megakadályozni, hogy az emberek megfeledkezzenek a hitük diktálta önmegtartóztatásról. 

3. A “helyes” póz kérdése

Az egyház a középkorban nemcsak azt szabályozta, mikor szabad együtt lenni, hanem azt is, hogy hogyan. A misszionárius pózt tartották az egyetlen elfogadhatónak, mivel ezt tartották a “természet rendjével” összhangban lévő pozíciónak. Bármely más pozíció – például a hátulról történő közösülés – bűnösnek és természetellenesnek számított, ezért azokat súlyosan elítélték. Úgy vélték, hogy ezek a pózok veszélyeztetik az emberi lélek tisztaságát, és elterelhetik az embereket a helyes útról.  

4. Még házasságban is tilos a túlzott élvezet

Az egyház nemcsak a pózokat és a célokat szabályozta, hanem az élvezet mértékét is. A túlzott testi vágyakozást és az ezzel járó élvezetet veszélyesnek és bűnösnek tartották, még akkor is, ha az házasságon belül történt. Azt tanították, hogy a szexuális aktus során az öröm átélése csökkenti az ember tisztaságát és kapcsolatát Istennel. A középkori embereket ezért bűntudatra nevelték, ha túlzottan élvezték a testi örömöket, még akkor is, ha azt házasság keretében tették. 

5. “Női kezdeményezés” tilalma

A középkorban a nőknek nem volt szabad kezdeményezniük a szexuális kapcsolatot, mivel úgy vélték, hogy ez természetellenes és megzavarja a férfi-női szerepek harmóniáját. A nőknek azt tanították, hogy passzívan és alázatosan fogadják el a férfi közeledését. Ha egy nő mégis kifejezte vágyát, azt könnyen “erkölcstelenségként” értékelték, amihez akár szégyen vagy bűnhődés is társulhatott. Így a nők sokszor kénytelenek voltak teljes mértékben alárendelni magukat férjük igényeinek és a szigorú erkölcsi szabályoknak.

6. A nemi érintkezés tisztálkodási szabályai

A középkori egyház nagy hangsúlyt fektetett a tisztaságra, amely nemcsak lelki, hanem testi értelemben is fontos volt. Úgy vélték, hogy a túlzott tisztálkodás vagy a test ápolása felesleges, sőt, akár bűnös is lehet, mert ösztönzi a testi vágyakat. Ennek eredményeképp sokan elhanyagolták a tisztálkodást, ami az egészségügyi helyzetet is rontotta. Emellett a fürdőzés szintén tiltottá válhatott bizonyos szexuális tilalmi időszakokban, mivel az egyház a szexuális gondolatokat társította a testi tisztaságra való törekvéssel.

7. Impotenciatárgyalás fütyimustrával

Az impotencia akár válóok is lehetett a középkorban, szóval akinek nem ment, az jelezhette a bíróságon. A tekintetes hivatal aztán úgynevezett impotenciatárgyalást írt ki, ahová tanúkat kellett vinni, sőt, ha úgy döntöttek, akkor a kényes testrész alapos vizsgálatát is előírhatták. A bizarr tortúra végén aztán ha a bíróság úgy döntött, kimondhatták a házasság felbontását. 

8. Védővarázslatok és babonák: a bűnös gondolatok elűzése

A középkorban sokan hittek abban, hogy léteznek olyan varázslatok és rituálék, amelyek megvédhetik őket a bűnös testi vágyaktól. Az egyház gyakran figyelmeztette a híveket az “ördögi kísértésekre”, és úgy tartották, hogy bizonyos imák és szent ereklyék segíthetnek elűzni a szexuális gondolatokat. Egyesek például úgy hitték, hogy ha egy keresztet helyeznek az ágy mellé, az távol tartja a kísértéseket. Ezek a rituálék és hiedelmek különösen elterjedtek voltak a középkor végén, amikor a bűntudatot keltő tanítások mélyen beivódtak a mindennapokba.

9. Szent Pál a középkor szexológusa

Szent Pál haladó szellemű volt: elvei között szerepelt, hogy a szexuális kapcsolatban a nőnek hatalma van a férfi teste felett és viszont. Ezért egyenrangúak az ágyban, ezt házassági adósságnak nevezték. Mind a férfinek, mind a nőnek jogában állt követelni a közösülést, de hogy ennek mennyi köze volt a családon belüli erőszakhoz, azt nem jegyzik a korabeli leírások. 

A középkori szexuális szabályok megértése különleges bepillantást enged abba, hogyan gondolkodtak a középkori emberek a testiségről és a házasságon belüli kapcsolatokról. A szigorú vallási normák és az ezek köré épülő bűntudat mélyen meghatározta a magánéletüket és szexuális viselkedésüket. Bár ezek a szabályok ma már furcsának és szigorúnak tűnhetnek, érdemes megérteni, hogy az akkori emberek számára ezek biztosították a társadalmi rendet és az erkölcsi szabályok betartását.