Ő volt az igazi Robinson Crusoe: vehemens fosztogató volt, mielőtt a lakatlan szigetre került

A hajótörött Robinson Crusoe története sokunk gyerekkori kedvence.Sokunk fantáziáját megmozgatta az, hogy hogyan lehet túlélni  egy édeni lakatlan szigeten, elképzeltük, mi hogyan boldogulnánk ilyen helyzetben. Alexander Selkirk számára ez nem csupán fantázia volt, a híres regényt az ő megpróbáltatásai ihlették.

Ki volt Alexander Selkirk?

Egy varga és bőrcserző fiaként látta meg a napvilágot 1676-ban Alexander Selkirk, aki akkoriban még nem is sejtette, később mekkora karriert fog befutni. A kötekedő, agresszív természetű ifjúnak már 17 évesen meggyűlt a baja a törvénnyel, egy 1703-as incidens után pedig beidézték a bíróságra.

Nem a filmekből ismert kalózokat, hanem az angol korona engedélyével ellenséges, elsősorban spanyol és francia hajókat fosztogató ún. privatérokat kell elképzelni. Testhezálló karrierválasztásnak bizonyult, mivel igen gyorsan lépdelt a ranglétrán fölfelé, egy ízben egy elfoglalt hajó kapitánya lett, körbehajózta az amerikai kontinenst és jól kiismerte magát a Csendes- és  Atlanti-óceánon is.

A Robinson Crusoe-szigetre vetődik a kalóz

Vehemens személyisége jól jött fosztogatásokkor, de nem segített megtalálni a közös hangot bajtársaival. Hajójukkal a Juan Fernández-szigetek egyikén álltak meg vízért, ami később a Robinson Crusoe-sziget nevet kapta. Alexander Selkirk azt javasolta, hogy maradjanak egy ideig a szigeten és javítsák meg a romos hajót.

A hajó kapitánya hallani sem akart róla, mire Selkirk felcsattant és kijelentette, hogy akkor ő inkább a szigeten marad, semmint hullámsírba kerüljön. Kapitánya szaván fogta, és a tengerész minden könyörgése ellenére a földdarabon hagyták.

Valóban lakatlan volt Robinson Crusoe igazi szigete?

Noha Robinson Crusoe története egy lakatlan szigetről szól, ahol mindent a nulláról kellett felépítenie, Alxander Selkirk jobb esélyekkel indult, hisz a Robinson Crusoe-sziget nem esett messze a hajózási útvonalaktól, így emberi tevékenység nyomai voltak rajta felfedezhetők. 

Élet a lakatlan szigeten

Robinson Crusoe ihletője csakhamar alkalmazkodott a körülményekhez, két takaros kunyhót is felhúzott, hajósok hátrahagyott hulladékából pedig kést, varrótűt és egyéb szerszámokat gyártott. Ruházkodást is megoldotta a kecskék lenyúzott bőréből varrt gúnyákkal, talpa pedig úgy megkeményedett egy idő után, hogy már cipőre sem volt szüksége.

A hajótöröttek többsége tűzgyújtással jelez a hajóknak, azonban Alexander Selkirk esetében ez szóba sem jöhetett, mivel a környéken rengeteg spanyol és francia hajó volt. Kétszer spanyol hajók kötöttek ki a szigeten, ami miatt bujkálnia kellett, harmadjára viszont szerencséje volt.

Menekülés és az igazi Robinson Crusoe utóélete

1709. február 2-án egy angol privatérhajó kötött ki a szigeten, akiket egy lelkendező, zavarosan beszélő, rongyokba öltözött ember fogadott. Még jobban ledöbbentek, amikor rájöttek, hogy a vadember egészségesebb, mint ők.

Óriási hévvel vetette bele magát a fosztogatásokba és további két évig szelte a tengereket, mígnem 1711-ben hírességként visszatért Skóciába, ahol hatalmas érdeklődés fogadta. Kocsmákban pénzért kezdte árulni a történetét, és minden bizonnyal Daniel Defoe is találkozott vele, mert a Robinson Crusoe-könyv története számos ponton egyezik Selkirk történetével.

Robinson Crusoe ihletője később elvett egy özvegy fogadósnét, majd újra vízre szállt és élete utolsó éveiben Afrika nyugati partjainál küzdött a kalózok ellen. Itt érte utol a halál 1721-ben, sárgalázban hunyt el. Szülővárosában máig egy szobor őrzi a híres túlélő történetét.