Menedékének szánták a Magdolna-mosodákat, de a kitaszított nők börtönévé váltak

Több mint kétszáz éven át működtek a Magdolna-mosodák, ahová azokat a nőket zárták, akiknek leginkább szükségük lett volna a támogatásra.
Eredetileg a Magdolna-mosodákat abból a célból hozta létre Dublinban a protestáns egyház, hogy visszaszorítsa az egyre inkább elterjedő prostitúciót.
A kezdeményezés elején a megesett nők önként jelentkeztek, hogy az intézményben élhessenek, ugyanis így próbálták eltitkolni nem kívánt terhességüket, majd később egyre több szülő kezdte ide száműzni várandós tinilányát.
Az ígéretek szerint a mosodák remek lehetőséget nyújtottak arra, hogy a szerencsétlen nők elbújjanak a kíváncsi tekintetek elől, terhességük alatt pedig kitanuljanak egy szakmát. Cserébe nem volt más dolguk, mint egy kis munkával hozzájárulni az intézmény fenntartásához.
Hamar elképesztő népszerűségre tettek szert a mosodák a szigorú katolikus értékeket közvetítő Írországban: tömegével érkeztek a prostituáltak és leányanyák az intézményekbe.
Rövid idő után pedig már azok a nők is ide jutottak, akik házasságon kívül éltek nemi életet vagy akiket megerőszakoltak, de akár azért is mosodába lehetett kerülni, mert valaki túl szép és kacér volt.
Ha valakivel kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy túl sokat flörtöl, máris az egyik mosodában találta magát.
Nem volt azonban sok köszönet az állítólagos menedékben: a nőket teljesen megfosztották minden tulajdonuktól, elvették a ruháikat, leborotválták a hajukat, új nevet kaptak és teljesen megszokott és mindennapos volt a fizikai erőszak is. A szökés szinte esélytelen volt: a lakók csak szigorú felügyelet mellett, korlátozottan fogadhattak látogatókat, az ablakokat pedig az ott dolgozó apácák berácsozták vagy üvegdarabokkal szórták ki, hogy megelőzzék a szökéseket. Ha bárki megszegte a döbbenetesen szigorú szabályokat, azt hetekre magánzárkába helyezték.
A nők folyamatos megfigyelés alatt álltak, közben pedig nehéz, megerőltető fizikai munkát végeztek, majd miután megszülték gyermeküket, a csecsemőket azonnal elvették tőlük és állítólag gyermektelen családoknak adták őket.
A nap minden órájában csendben kellett lenniük, egymáshoz sem szólhattak. Bár a mosodák eredeti célja az volt, hogy a nőket pár hónap után rehabilitálja, egyre hosszabb ideig tartották fogolyként őket, végül pedig egészen halálukig ott maradtak.
Az egyik leghíresebb mosoda Donnybrookban volt, egészen addig, amíg az apácák 1992-ben úgy döntöttek, hogy felszámolják a mosodát, ezért kérvényezték a hatóságoktól a temetőben lévő női maradványok elmozdítását.
A hatóságok vizsgálódni kezdtek az ügyben, míg nem kiderült, hogy több mint 150 ismeretlen személyazonosságú nő földi maradványait rejti a temető, holott csak 75 halotti bizonyítvánnyal rendelkezett az intézmény.
Ezután sorra kezdték kivizsgálni, majd bezáratni a mosodákat: volt, ahol több, mint 800 újszülött maradványát találták meg, összesen pedig nagyjából 9000 gyerek vesztette életét ezekben az intézményekben. Az utolsó Magdolna-mosoda 1996-ban zárta be kapuit, az ír államfő pedig bocsánatot kért azoktól a nőktől, akiket fogolyként tartottak, a történeteket pedig az ország szégyenfoltjának nevezte.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.