Albérletből a forradalomba: Petőfi és Jókai közös Dohány utcai lakása hihetetlen titkokat rejt

A 19. század magyar irodalmának két meghatározó alakja, Petőfi Sándor és Jókai Mór, közös albérletben laktak a pesti Dohány utca 16. szám alatt. Ez a lakás nem csupán egy egyszerű albérlet volt számukra, hanem egyfajta baráti alkotóműhely, ahol megoszthatták egymással gondolataikat, terveiket és természetesen verseiket és regényeiket is.
Petőfi Sándor és Jókai Mór 1841-ben, a pápai református kollégiumban ismerkedett meg, és szinte azonnal barátokká váltak. Bár természetük eltért – Petőfi szenvedélyes, lázadó és forradalmár lélek volt, míg Jókai álmodozó, idealista és csendesebb típus –, mégis tökéletesen kiegészítették egymást. Jókai így emlékezett barátságuk kezdetére Életemből című írásában:
Petőfi általában nagyon szerette a humort leveleiben, s ezt gyakran a levélborítékra is kiterjesztette; egyszer megharagudott rám valamiért, s hozzám intézett levelén ilyen címzet volt olvasható: Jókai Mórnak, legkisebb tisztelet nélkül.
Petőfi Sándor és Jókai Mór barátsága nemcsak irodalmi munkásságukban, hanem mindennapi életükben is megmutatkozott. 1847 novemberétől 1848 júniusáig közösen béreltek egy háromszobás lakást a pesti Dohány utca 16. szám alatt található Schiller-ház első emeletén. A lakás bérleti díja 650 váltóforint volt, amely jócskán meghaladta az eredetileg tervezett 500 forintot.
A lakás három utcára néző szobával, egy alkóvval (ablaktalan hálófülke), előszobával és konyhával rendelkezett, ami egy középosztálybeli polgári család számára ideálisnak számított. A tágas lakás egyik szobáját Jókai Mór foglalta el, ami nemcsak a barátságukat erősítette, hanem anyagi szempontból is előnyös volt az akkor már házas Petőfi számára.
A korabeli információk alapján a lakás berendezése nem volt fényűző, de minden megtalálható volt benne, ami három ember kényelmét szolgálta. Jókai leírása szerint a fiatal házaspár szinte a nulláról kezdte az életét.
Egyszerű bútorzatunk volt mindkettőnknek. Petőfiné úgy jött el hazulról, kelengye nélkül: még csak egy divatos kalapja sem volt; maga horgacsolt magának fejkötőt, azt viselte.
Az ifjú pár egyetlen luxusa egy cseléd volt, aki a mindenapokban segítette őket. A havi kiadásuk 30 forintra rúgott. Az ebédet a közeli Arany Sas fogadóból hordatták, vacsora helyett viszont csupán teáztak. A lakásban lévő bútorok értéke 151 forint 31 krajczár volt, amit onnan lehet tudni, hogy amikor Windischgrätz 1849 január 5-én elfoglalta Pestet, az volt az első, hogy megbüntette a forradalmárokat és családjaikat: akit tudtak, azt elfogtak, a vagyonukat pedig elkobozták. Petőfiék ekkor már nem ebben a lakásban éltek, így csak a bútorokat tudták elvinni, köztük azt a zöld posztóval bevont íróasztalt, amelyen Petőfi a verseit írta.
A Schiller-házban töltött időszak különösen jelentős volt Petőfi és felesége, Szendrey Júlia életében. Itt élhették meg a házasságuk kezdeti boldog hónapjait, és itt készültek fel az 1848-as forradalom eseményeire is. A lakás közelsége barátaikhoz, mint például a színész Egressy Gáborhoz, hozzájárult a pezsgő szellemi élethez és az irodalmi alkotómunkához.
Jókai megismerkedett a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Rózával. A színésznőket akkoriban feslettnek tartották, így sem Petőfi, sem Szendrey Júlia nem nézte jó szemmel a románcot. Petőfi felesége hiába volt haladó szellemű (nadrágot hordott és műfordítóként dolgozott) a rosszhírű kapcsolat miatt ő sem támogatta tovább férje barátságát.
Bár az eredeti Schiller-ház már nem áll, helyén ma egy 1904-ben épült palota található a Dohány utca 16–18. szám alatt. Azonban a történelmi jelentőségű lakás emléke tovább él, mint a magyar irodalom két kiemelkedő alakjának közös otthona és alkotóműhelye.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.