Ritka felfedezés: egy eddig ismeretlen kézirat bukkant fel Petőfi Sándor fiától

Petőfi Sándor neve egybeforrt a magyar költészettel és a nemzeti függetlenség eszméjével. 1849-ben, a segesvári csata után eltűnt, és máig tisztázatlan, pontosan, mi történt vele. Hátrahagyott öröksége nemcsak verseiben él tovább, hanem egyetlen fiában, Zoltánban is. A szabadságharc leverése után édesanyja, Szendrey Júlia egyedül nevelte fel fiukat, miközben maga is új életet próbált kezdeni. A fiú apja árnyékában nőtt fel, és bár maga is kacérkodott az irodalommal, sosem tudott igazán érvényesülni. Tragikusan rövid élete során keveset publikált, de néhány műve fennmaradt az utókor számára. Most, több mint másfél évszázaddal halála után, egy újabb költeménye került elő. A kézirat nemcsak irodalmi, hanem történelmi szempontból is izgalmas felfedezés.

Egy vers, amelyet Petőfi Sándor fiához írt

Petőfi Sándor maga is megörökítette fia születését. A „Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig” című írásában az első közös hónapok emlékeit írja meg, nem is sejtve, hogy csupán ennyi lesz minden együtt töltött idejük. Ezek a sorok nemcsak apai szeretetét tükrözik, hanem azt a reményt is, hogy fia folytatja majd az ő örökségét:

„Úgye, úgye, kisfiam, ha majdan,
Én a sorbul kiöregedem,
Iparkodni fogsz túltenni rajtam,
Vagy betöltöd legalább helyem?”

Egy elveszett vers került elő

Petőfi Zoltán igyekezett érvényesülni az irodalomban, ám életét folyamatos nehézségek és küzdelmek árnyékolták be. Sosem tudott kilépni apja árnyékából, és végül mindössze 22 évesen, 1870-ben hunyt el. Írásai közül csupán néhány vers és fordítás maradt fenn. Most azonban egy eddig ismeretlen kézirata vált elérhetővé. A nyolcsoros vers, akárcsak Zoltán életművének többi darabja, sokáig rejtve maradt. Temetése után kéziratait Gyulai Pál őrizte, később pedig egy szegedi rendőrkapitány gyűjteményébe került. A hagyatékot évekkel később árverésre bocsátották, és a vers egy helytörténész tulajdonába jutott, aki másfél évtizeden át őrizte. Most azonban újra felbukkant az Antikvárium.hu árverésén, ahol az 1 forintos induló licit már félmillió forint fölé emelkedett. Ez az egyszerű, mégis szívhez szóló költemény újabb adalék ahhoz, hogy jobban megérthessük Petőfi Zoltán érzéseit és gondolatait.

„Határa van a föld és az égnek,
Határa van a nagy tengereknek,
Bánatomnak ha határa volna,
A két szemem oly sokat nem sirna.

De mióta elhagyott a csalfa,
Nincs szivemnek semmi nyugodalma,
Egy vigasztal nehéz bánatomban,
Hogy az élet még sem határtalan.”

Mennyi elveszett kézirat lappanghat még?

Petőfi Zoltán munkássága kevéssé ismert, ezért minden előkerülő mű segíthet teljesebb képet alkotni róla. Az ilyen irodalmi felfedezések mindig izgalmas kérdéseket vetnek fel: vajon hány elveszett vagy lappangó kézirat vár még felfedezésre a Petőfi család hagyatékában? A most felbukkant vers ennek az örökségnek egy újabb darabja, amely ismét ráirányítja a figyelmet az ifjú költő sorsára.