A Vörös-tenger az óceánkutatás egyik kevéssé ismert területeként számos titkot rejt, amelyek közül a legújabb felfedezés az oxigénmentes, rendkívül sós vízgyűjtők létezése. Ezek a mélyben található medencék teljesen eltérnek a környező víztömegtől, és sajátos ökoszisztémát alkotnak: a kutatók halálmedencéknek nevezték el őket.
A Vörös-tenger mélyén lévő úgynevezett halálmedencék legfőbb jellemzője az oxigénhiány, ahol az ottrekedt élőlények szinte azonnal elpusztulnak vagy elkábulnak. „A sós medencékbe beleúszó halak azonnal elkábulnak vagy elpusztulnak. Ezt a jelenséget kihasználva a medencék peremén ragadozók táboroznak, várva a szerencsétlen áldozatokra” – magyarázta a Miami Egyetem Tengeri Geotudományi Tanszékének elnöke, Sam Purkis professzor. A tudósok számára ezek a képződmények nem csupán különös természeti jelenségek, hanem a földi élet korai időszakának megértésében is kulcsszerepet játszanak. „Jelenlegi tudásunk szerint az élet a Földön a mélytengerben keletkezett, szinte biztosan anoxikus – oxigén nélküli – körülmények között” – tette hozzá Purkis. Ennek a különleges ökoszisztémának a vizsgálata betekintést nyújthat bolygónk ősi múltjába, de még az űrkutatás számára is hasznos információkat szolgáltathat.
A halálmedencék egyik tudományos jelentősége az üledékek érintetlenségében rejlik, ami nagyon ritka. „Itt a sósvízmedence medrébe települő üledékrétegek érintetlenek maradnak” – mondta Purkis. Ez a jelenség lehetőséget biztosít a kutatóknak, hogy olyan ősi környezeteket vizsgáljanak, amelyek évmilliókkal ezelőtt is létezhettek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.