A húsvét a tavasz egyik legnemesebb alkalma az ünneplésre. Tavasszal minden újraéled, csiripelnek a madarak és a levegőben friss virág illata száll, a szerelem és szeretet mindent körbeölel. A vallási hagyományok és a pogány szokások kényelmesen keverednek egymás mellett, ilyen hagyomány a piros húsvéti hímes tojás is, amit nagy lelkesedéssel készítünk el ma is. Ez egyfajta pogány tavaszi rítus volt, ami sokrétű jelentéssel bír, de a keresztény ünnep alkalmával is ajándékoznak a locsolóknak piros tojást a lányok.
A tojásdíszítés hagyománya ősi gyökerekkel rendelkezik és még annál is régebbi a különféle vallási kultuszokban való felhasználása.
A tojás már önmagában is figyelemre méltó szimbólum: kerek és szabályos, önmagába visszatérő forma, jelképe a teljességnek és ebből fakadóan az életnek is
A szépségnek, a termékenységnek, a születésnek és az újjászületésnek is a megformálója, hisz a szilárd héj az élet kezdetét öleli körül. A tojás húsvéti felhasználását nem az egyház kezdeményezte, csupán egy korábbi keresztény gyakorlat kapcsán összekapcsolták Jézus újjászületésével, feltámadásával.
A hiedelemvilág a piros színt az élettel, a termékenységgel és a szerelemmel hozta összefüggésbe, a vallásos hagyományok pedig Krisztus vérére hivatkoznak.
A legenda szerint:
A húsvéti tojások színe hazánkban ezért is piros, persze tájegységenként lehetnek eltérések. A tojások színei minden esetben jelentéssel bírtak: létezett sárga tojás, ami a gabonamezőkre emlékeztet, zöld, mely az újjáéledő természetre, és fekete is, ami a föld színe.
Az 1900-a évek elején vált a locsolkodás általánossá, ekkor a lányok jellegzetes ajándékává alakulat át a piros tojás, mellyel szavak nélkül fejezték ki szándékaikat és érzelmeiket. A húsvéti piros tojás írott tojásként való megnevezése is arra utal, hogy egykor a rárajzolt motívumoknak hangsúlyos üzenete volt. A tojásokra a lányok olyan mintákat rajzoltak, amelyek kiszemeltjüknek vagy a locsolkodni érkezőknek fontosak lehetnek.
A tojásfestéshez és a díszítéshez rend szerint nagypénteken és nagyszombaton láttak neki.
A szerelmi motívumokon túl is hordoztak jelentéseket a különféle minták: kívánhattak velük egészséget, a rontások távol tartását és oltalmat is, a virág- és levélminták azonban egyértelműen az udvarlás fogadására való hajlandóságot jelezték, a kerek gyümölcsminták, a tulipán, a szív vagy az összeérő csőrű galambpár pedig szerelmi vallomásnak vagy viszonzásnak számítottak.
A rafinált, de mégis szemérmes lányok sok esetben a motívumok sora közé rejtették el a legfontosabb üzenetet.
A legény, aki a lány kedvese vagy szeretője volt nagy mennyiségű tojást kapott ajándékba, akár 10-20-at is. Akinek nem fogadták szívesen az udvarlást annak is jeleztek finoman: csupán csak egyet kapott, vagy zöldet vagy kéket. Azok a fiúk is kaptak árulkodó jeleket, akinek a lány ugyan szívesen fogadta az udvarlását, de túl mulya, vagy málé volt ahhoz, hogy észrevegye: nekik szólt a csigavonalas díszítés biztatásul. Azoknak a fiúknak is tartogattak megfelelő üzenetet a lányok, akik megbántották őket. Ezeknek a fiatalembereknek a fűzfamotívum mesélt a lány szerelmi bánatáról.
Sokszor ilyenkor választottak mátkát a legények és nem volt ritka, hogy a célra vezető üzenetek hozták meg a sikert. Azt is tudni lehetett, hogy a család női tagjainak meglocsolása után a fiúk először azt a házat keresték fel, ahol az a lány élt, akit nőül akartak kérni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.