Az űrben rekedt űrhajós lánya kitálalt: jóval súlyosabb az állapotuk, mint állították

Figyelemreméltó önfegyelmet tanúsítottak az űrben rekedt űrhajósok, Sunita Williams és Butch Wilmore. A körülménykehez képest egészségi állapotuk feltűnően jó volt – legalábbis annak tűnt. Ugyanis Wilmore lánya kendőzetlen őszinteséggel számolt be édesapja küzdelmeiről.
Ahhoz, hogy valaki asztronauta lehessen, számos alkalmassági vizsgálaton kell átmenni, valamint igen szigorú kiképzésen kell részt venni, amire nem képes minden ember. Talán ez a szívósság lehet az oka annak, hogy az űrben rekedt asztronauták visszatérésük utáni első nyilvános megjelenésükön jó kondícióban voltak. Ebben nyilván szerepe volt annak, hogy örültek, végre visszatértek szeretteik körébe.
Azonban Daryn Wilmore, Butch Wilmore 19 éves lánya nyilatkozata alapján édesapja még mindig izom-, ízületi-, illetve belső fül-problémákkal küszködik.
A lány egy Tiktok-videó alatti kommentre reagált, mely azt firtatta, hogy az asztronauta hogyan alkalmazkodott a gravitációhoz, miután 286 napig a Nemzetközi Űrállomáson keringett a súlytalanságban. Noha a két asztronauta valóban jól van, a következő hetekben kihívások sorozatával néznek szembe.
Mivel az emberi test gravitációs közegre van tervezve az űrutazás jelentős egészségügyi kockázatokkal jár. Azok az űrhajósok, akik hosszú távú küldetéseken vesznek részt, csontjaik, izmaik leépülését, valamint belső fülükben folyadékváltozást tapasztalnak. A belső fül elváltozásai a földre visszatérve egyensúlyproblémákat, szédülést, hallásromlást okozhatnak. Jó pár napba telik, mire ezek a tünetek elmúlnak.
Ahhoz, hogy egy asztronauta visszanyerje erejét, a NASA speciális, három fázisból álló rehabilitáló programján kell részt vennie.
Butch Wilmore és társa, Sunita Williams, március 18-án tértek vissza a Földre és azonnal belekezdtek a NASA rehabilitációs programjába, mely napi legalább két óra edzést foglal magába heti hét napon át. Az első fázis az erőnlét, rugalmasság, valamint az állóképesség visszanyerésére összpontosít. Ezt többek között járási gyakorlattal, mozgáskoordináció javításával igyekeznek elérni.
A második fázisban a szív- és érrendszer kondicionálása, valamint a térérzékelés és testrészek proprioceptív rehabilitációja következik.
Proprioceptív gyakorlatok javítják a test mozgásának és helyzetének érzékelését. Végül a harmadik fázisban a mindennapi élethez, valamint munkájukhoz szükséges fizikai erőnlétet és finommotoros képességeket fejlesztik. Ez egyébként a leghosszabb fázisa a NASA rehabilitációs programjának.
Az űrben rekedt űrhajósok a beszámolók alapján jó úton haladnak a felépülésig, ennek eléréséhez azonban sok munkára lesz szükségük. Vannak olyan vélemények, mely szerint egy űrutazásból soha nem lehet teljesen felépülni, azonban ha valaki olyan szívós és kitartó, mint Williams és Wilmore, ott jó esély van a rehabilitációra. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.