Rejtélyek nyomában – A beteges, torz csontozatú Tutanhamon fáraó élete és halála

Apja megpróbálta bevezetni az egyistenhitet, anyja szépségét – fennmaradó mellszobrának köszönhetően - a mai napig csodáljuk, ő maga pedig vérfertőzés révén született, ami miatt komoly deformitásokkal és betegségekkel is küzdött.

Tutanhamon az ókori egyiptomi uralkodók XVIII. dinasztiájának tagjaként született, méghozzá a hírhedt Ehnaton és az ő első unokatestvére, Nofertiti gyermekeként. Az idők során több elmélet is született, melyek nem Nofertitit tartják Tutanhamon anyjának. Ezek közül a legnépszerűbb Tijét említi, akit mi nagyanyjaként ismerünk, de sok kutató állítja, igazából az anyja volt. Bármelyik esetet is vesszük, mind vérfertőzésre mutat. Sőt, akkoriban teljesen elfogadott volt, hogy a fáraó valamelyik idősebb lányát választja másod vagy harmad feleségének. Mindez pedig a vérvonal tisztaságának fenntartása érdekében történt, amit maga, a gyerekfáraó is követett, féltestvérét, Anheszenpaatont vette feleségül.

A közeli rokonok házassága, generációkra visszamenőleg azonban nagy veszélyeket rejtett magában, utódaik ugyanis többféle genetikai rendellenesség nyomait viselhették magukon. Így járt Tutanhamon is, aki Köhler-csontbetegséggel, hormonális zavarokkal és minden bizonnyal epilepsziával is küzdött.

I.e. 1336-ban Ehnaton fáraó elhunyt, helyébe Anhheperuré lépett, aki azonban csak három évet uralkodott. Az ő halálát követően vált Ehnaton 9-10 éves fia, Tutanhaton gyermekfáraóvá. Apja egyistenhitét azonban el kellett hagynia, ha nem akarta tovább fokozni a nép haragját, nevet is változtatott, így lett belőle a ma ismert Tutanhamon.

Gyermekként azonban alkalmatlan volt az uralkodásra, így lényegében helyette hadvezére, Horemheb és nagyanyja testvére, a főpap Ay hozta meg a döntéseket. Tutanhamon tehát csupán egyfajta báb volt, a háttérben mások vezették az országot.

Mivel korai éveit egy hadvezér és egy főpap szellemisége járta át, később, amikor már valóban ő uralkodott, ezek mentén haladt tovább – amennyiben hagyták uralkodni, hiszen az se kizárt, hogy idősebb korában sem adták át neki a döntések feletti teljes hatalmat. Idejében Egyiptom több területet is vissza-, illetve elfoglalt, Núbiában megerősítette pozícióját, Théba vallási központtá emelkedett, a fáraó székhelye pedig átkerült Memphiszbe.

Tutanhamon testi fogyatékossága ellenére szívesen vett részt a hadjáratokon, harci szekerével bátran szállt szembe az ellennel.

Több teória is él, az i.e. 1324-ben, 18-19 évesen elhunyt Tutanhamon halálát illetően. Mivel múmiája vizsgálata során több sérülést is felfedeztek rajta, a régészek és más kutatók több teóriával is előálltak, ami magyarázattal szolgálhat a halála okára:

• az egyik ütközet során szerzett olyan súlyos sebet, melybe napokkal később belehalt
• maláriában szenvedett, ami végül halálát okozta
• egy vadászbaleset következtében érte utol a vég
• sarlósejtes anémiába, azaz vérszegénységbe halt bele
• merénylet áldozatává vált, egy fejére mért ütés oltotta ki az életét

Feleségétől két leánygyermeke született, de mindkettő elhunyt még csecsemőként, így a fáraó halála a XVIII. dinasztia végét is jelentette.

Ennek okát sírjában kell keresnünk. A Királyok völgyében tett ásatások során bukkant rá 1922. november 4-én a brit Howard Carter régész a szinte teljesen érintetlen sírra. Mivel a fáraó korán hunyt el, még nem készült számára megfelelő sírhely, ezért egy közember számára készített sírba helyezték. Feltehetően emiatt sem háborgatták sírrablók. A legismertebb műtárgy, melyet Tutanhamon sírjában találtak, a fáraó arcmaszkja, ami egyfajta egyiptomi jelképpé is vált.