Puskás: "Szinte önkívületi állapotban voltunk" - Így született meg az Aranycsapat

Az 1952-es, Helsinkiben megrendezett nyári olimpia különleges jelentőségű a magyar sport szemszögéből, hiszen Magyarország a valaha volt legjobb olimpiai szereplését akkor érte el : 16 aranyéremmel, tíz ezüsttel és 16 bronzéremmel tért haza, az éremtáblázaton pedig a harmadik helyre került.

Több szempontból is különleges és sikeres volt a finnországi olimpia, ám a magyar futball szempontjából volt igazán lényeges: Helsinkiben született meg gyakorlatilag az Aranycsapat.

Két találkozó kivételével valamennyi meccset júliusban játszották az 1952-es olimpia labdarúgó tornáján. A bronz- és az aranyéremért augusztusban csatáztak, és a magyar válogatott másodikán az utóbbiért szállt harcba. A jugoszlávok elleni döntő előtt a magyar táborban már szinte mindenki biztosra vette, hogy az addigra már 14 aranyéremnél járó küldöttség az Olimpiai Stadionban újabb első hellyel gazdagodik majd.

Nem is kellett csalódniuk, hiszen a klasszikus formációtól csak egy poszton eltérő, Grosics Gyula – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály – Bozsik József, Zakariás József – Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Palotás Péter, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán összetételű csapat kétgólos győzelmet aratott.

A döntőben 70 ezer néző volt a helyszínen; korábban még egyetlen finnországi futballmeccsen sem volt jelen ekkora tömeg. Az első félidő a beszámolók szerint mozgalmas játékot hozott, gólt azonban nem. Pedig a 36. percben Kocsissal szemben szabálytalankodtak, ezért tizenegyest kapott Sebes Gusztáv csapata. Ekkor Puskás Ferenc állt a labda mögé, de a jugoszláv kapus védeni tudott.

Nem ment olyan könnyen a gólszerzés - csak a 71. percben sikerült betalálni a kapuba. Akkor Czibor hozta fel a labdát, közben Puskás a balösszekötő helyén vágtatott előre. Czibor magasan átívelt a jugoszláv védők felett Puskás elé, Beara kapus kifutott a kapujából, rávetette magát a labdára, ami azonban kicsúszott a kezéből. Puskás elcsípte, elhúzta a kapus mellett, és hét méterről a hálóba lőtte. A 88. percben eldőlt a meccs. Puskás a 16-oson belül kapta a labdát, hátragurított a 16-os sarkán lévő Czibornak, aki félmagasan a jobb alsó sarokba bombázott.

A döntő után a Népsport a következőképp értékelte a magyar válogatott teljesítményét:

„Mindent egybevetve, a magyar csapat győzelme teljesen megérdemelt, és ha csatársorunk – különösen a jobbszárny – nyugodtabban játszott volna, a győzelem aránya lényegesen nagyobb lett volna. A jugoszlávok a magyar csapat nagyobb tudását főleg keménységgel és gyorsasággal igyekeztek ellensúlyozni, de időnként jó összjátékot is mutattak. Erőnlét szempontjából a magyar csapat igen jól vizsgázott. A nagyiramú mérkőzés utolsó negyedórájában még erősíteni is tudott és ekkor teljesen beszorította ellenfelét. A magyar csapat a nagy tét miatt óvatosabban kezdett, s így nem tudta csillogtatni igazi tudását. A II. félidőben már lényegesen jobb játékot mutatott és megérdemelten szerezte meg az olimpiai bajnoki címet."

A közönség önfeledten ünnepelte a hősöket, Puskás Ferenc így emlékezett a fogadtatásra:

Igazán büszkék lehetünk Puskásékra, hiszen ez volt a magyar válogatott történetének első olimpiai bajnoki címe, és mint korábban már említettük, ekkor lett a csapatból Aranycsapat.