Chuck Close az egyik legismertebb képviselője volt a hiperrealista stílusnak, a leíró jellegű festészetnek, amelynek jellegzetessége, hogy nem a tárgyi környezetet, hanem annak fényképét használja fel modellként. Nevezetesek pszichedelikusnak ható portréi, amelyekhez rácsszerű formátumban vitt fel fotókat a vászonra. Távolból jól felismerhetők az arcok, közelről azonban pixelekből álló mintává mosódnak el.
Close műveinek jellegzetessége, hogy a fotografikus, személytelen jelleg különös kombinációt alkot a felnagyított portrék bensőséges feltárulkozásával. Modelljei között szerepel Bill Clinton volt amerikai elnök, Philip Glass zeneszerző, a rocklegenda Lou Reed és Cindy Sherman fotóművész, filmrendező.
A The New York Times egyik kritikájában "a modern portrék mestereként" ünnepelte a festőt. Szülei már gyerekkorában felismerték tehetségét és művészeti iskolába küldték. Az 1960-as években egy országos versenyen bejutott a Yale nyári akadémiájára, később az elitegyetem művészet és építészet szakán végezte tanulmányait.
Close 1988-ban kerekesszékbe került, mivel megpattant egy ér a gerincében. Először nyakától lefelé megbénult, később azonban terápiák segítségével megtanulta használni a karjait, és képes volt festeni a kezéhez erősített ecsetekkel.
A New Yorkban élő és alkotó művészt 2017-ben két nő molesztálással vádolta meg, azt állítva, hogy trágár szavakkal illette őket és levetkőzésre kérte őket, amikor a műtermében jártak. Close elismerte szabadszájúságát és bocsánatot kért mindazoktól, akiket megbánthatott, karrierje azonban tartósan megsínylette a botrányt, a washingtoni National Gallery of Art például lefújta a neki szentelt, 2018 elejére tervezett kiállítást.
Chuck Close művei megtalálhatók olyan nagy amerikai múzeumokban, mint a New York-i MoMA vagy a Guggenheim.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.