Az emberi szabadság fajsúlyos kérdései még nem leltek megnyugtató válaszra: ezért érdemes megnézni A Vörös Pimpernelt

Life.hu

2021.10.01.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A magyar származású Báró Orczy Emma megélhetési reményekkel ragadott tollat, végül több kaland- és detektívregény szerzőjeként - elsősorban A Vörös Pimpernel című regényével - írta bele nevét az irodalom- és mint később kiderült a film- és színháztörténetbe. Egy „sztorival", ami látszólag könnyen érthető és jó szórakozást ígér, ugyanakkor – ha mesterek kezébe kerül – legalább annyira alkalmas a továbbgondolásra, mint a puszta értelmezésre.

Jelen esetben olyan alkotók kezébe került az eredeti szöveg és annak eddigi utóélete, akik megtalálták a rést a pajzson, és akikkel úgy kalandozhatunk a francia forradalom idejére, hogy közben a kulisszákat is bejárjuk. Történeti értelemben szó szerint vehetik az ígéretet: a klasszikus szerelmi szál csak „fedősztori" egy izgalmas és nem csak történelmi, de – és ami még ennél is fontosabb – mentalitástörténeti drámához.

Figyelmes néző számára gyorsan kiderül, hogy a korabeli problémák és kérdések nemhogy porosodtak volna, de máig élénken foglalkoztatnak bennünket,

mert az emberi szabadság fajsúlyos kérdései – amiktől a francia forradalom oly hangos volt – azóta sem leltek megnyugtató válaszra.

Az emberi szabadság fajsúlyos kérdései még nem leltek megnyugtató válaszra Forrás: Udvari Kamaraszínház

Az Udvari Kamaraszínház A Vörös Pimpernel című darabját éppen ezért nem csak megnézni kell, de nagyon oda kell rá figyelni.

Óvakodjunk attól, hogy pusztán a szórakoztatás reményében megírt szövegkönyvet és rendezést keressünk benne, már csak azét is, mert ez a színház ennél magasabb célokkal stafírungozza repertoárját.

Például, ami történelmi, erkölcsi és művészi hitelességgel nem tanítható, az nem szokott előfordulni ezen a színpadon. A történelmi események érvényes és értő feldolgozása természetesen „színházcsinálói" koncepció: ebbe illeszkedik A Vörös Pimpernel ősbemutatója is.

Szigeti Réka dramaturg Forrás: Udvari Kamaraszínház

Szigeti Réka dramaturg remek érzékkel nyúl a történethez. A „jó alapanyagokon", míves történelmi darabokon szocializálódott szakember tolla karakteres vonásokkal rajzolja újra a nemzetközi karriert is befutott sztorit: többet kapunk, mint az eredeti történet és korábbi feldolgozásai eddig mutattak.

„

Azt tudni kell, hogy az írónő a regény cselekményét először az orosz forradalom korára tette,

Nem mellékesen még az embert is úgy ültetjük ennek a világnak a középpontjába, hogy azt mondjuk neki: te több vagy, mint Isten, vagy ugyanolyan vagy, mint Isten.

A Vörös Pimpernel több feldolgozása ismert Forrás: Udvari Kamaraszínház

Több feldolgozását is ismerjük az eredeti műnek, leginkább az 1934-es filmes feldolgozást – amelynek Korda Sándor volt a producere, Bíró Lajos a forgatókönyvírója és a magyar származású Leslie Howard a főszereplője, aki később, az 1941-es Modern Pimernelben is játszott –, valamint az 1982-es megfilmesített történetet, Anthony Andrews, Jane Seymour, Ian McKellen főszereplésével. Magyar színpadi feldolgozások közül a Szolnoki Szigligeti színház musicaljét és a Győri Nemzeti Színház előadását ismerjük. A két utóbbi darab eredetijét The Scarlet Pimpernel címmel a Broadway-en mutatták be 1997-ben: zeneszerzője Frank Wildhorn, szövegírója pedig Nan Knighton. Ezúttal azonban nem musicalt láthatunk, hanem prózai darabot, mely sok szempontból színháztörténeti kuriózumként is megállja a helyét. Vajon hogyan hatottak az előzmények az Udvari Kamaraszínház saját darabjának elkészítésére?

Egyetlen feldolgozást néztem meg: az 1982-es filmet, amit valójában az írónő két regényéből gyúrtak össze.

Nem kis dolog egy sokszereplős művet úgy megírni, hogy azt végül a rendező is magáénak érezze.

Aki kicsit is jártas színházi berkekben, pontosan tudja, mekkora kincs és egyáltalán nem triviális, hogy művészek zökkenőmentesen tudjanak együttműködni. Szigeti Réka dramaturg és Krizsik Alfonz rendező emberileg is, szakmailag is „egy húron pendültek" ebben a folyamatban, még a nehezített körülmények ellenére is: a darab korábbi rendezőjétől kellett átvenni a színpara állítás munkálatait.

Zsoldos Béla Liszt Ferenc-díjas zeneszerző szerezte a darab zenéjét. Fülbemászó lesz.

Vajon kiknek szólhat egy mai darab, amely a francia forradalom korába invitálja a nagyérdeműt? A klasszikus polgári műveltséggel rendelkező érett generációnak vagy a „túlfejlett" kritikai érzékkel megáldott sihedereknek, akik a heves gesztusokban saját erejükre ismerhetnek rá és a szerelmi szálat önnön zsigereikben érzik? A kérdést mindkét alkotónak feltettem, és ha másból egyelőre csak művészi ígéretként, de a válaszokból egyértelműen kiderült, hogy ez a két ember tényleg hasonlóan gondolkodik:

Szerintem 13-14 éves kortól ez már kortalanul nézhető"

„

egy bimbózó, nyilatkozó kis szerelmi történet magvát is elhelyezte, és belehelyezte ezt a korabeli vérgőzös, borzasztó forradalmi hangulatba.

Azt ígértük, tanítható darabként lehet majd nézni az Udvari Karamaszínház A Vörös Pimpernel című darabját, amelynek ősbemutatójára október 9-én kerül sor a pozsonyi úti altemplomban. Nos, itt is van „nyitányként" egy rendezői „lecke" a francia forradalom értékeléséhez:

Távol áll tőlünk, hogy aktualizáljunk, de a nézőben óhatatlanul felmerül, hogy a forradalmak azért sajnos mindig is igen-igen nagy hibaszázalékkal dolgoztak,

tulajdonképpen ugyanazt csináljuk mi egymással, amit annak idején a francia forradalomban a konvent csinált az emberekkel.

Az Udvari Kamaraszínház feldolgozásában több újítás is van Forrás: Udvari kamaraszínház

Az eredeti szereposztást megtartva, újításokat is bevezetve született meg A Vörös Pimpernel, amelyben a szövegkönyv-író és a rendező az idő sűrítésével is jelzi: többet akarnak mutatni a puszta felszínnél.

Mi sűrítettük az időt: a forradalom kitörésétől kezdve egészen a francia uralkodópár kivégzésén át pár napban sűrítettük ezt a történetet.

hogyha van valami kívánságuk vagy ötletük, egészen nyugodtan közöljék, mert akár még a próbafolyamat közben is lehet apró változtatásokat eszközölni.

Nos, nem maradt más hátra, meg kell néznünk a darabot! Vajon az iskolákban miért csak kötelező olvasmányokkal vegzálják az ifjúságot? Kötelező színházlátogatás miért nincs? Ha van színház, ahová didaktikai megfontolásból is egész éves bérletet kellene váltani, garantáltan az Udvari Kamaraszínházat tekinthetjük ilyen művészeti műhelynek. A Vörös Pimpernel például itt nem csak a halálraítélt francia arisztokratákat menti meg, hanem a nézőt is a téveszméktől, a sablonoktól és a felszínesség csapdájától! Tessék megnézni! Kikérdezem!