Fogyatékossággal élő magyar sportolók, akik számára nem léteznek akadályok

A 29 éves világ- és Európa-bajnok paraúszó alsó lábszárak nélkül és összenőtt ujjakkal született, ám ezt sem akadályozhatta meg abban, hogy világszinten ismert és rendkívül tehetség úszó váljon belőle. 12 évesen ismerkedett meg az úszással, akkor szakember javaslatára, gerincferdülése miatt választotta ezt a sportágat. Végül annyira megszerette az úszást, hogy egyre több időt töltött a medencében, kitartása pedig meghozta a sikert, másfél évvel később a teljesítménye alapján bekerült a paraúszó-válogatottba. Az elmúlt 15 évben rengeteget küzdött azért, hogy újra és újra átlépje a saját határait. Eddig négy paralimpiai játékon ((2008. Peking, 2012. London, 2016. Rió de Janeiro, 2020. Tokió.) képviselte hazánkat, idén Tokióban aranyérmet szerzett 100 méter mellúszásban. Fanni hihetetlen sportteljesítménye mellett küldetésének tekinti, hogy ledöntse a sztereotíp gondolkodásmódból fakadó falakat, emellett saját alapítványa van, amellyel a fiatal paraúszókat és családjaikat is támogatja.

Péter mindössze 8 éves volt, amikor 2011-ben egy rendkívül ritka autoimmun betegség, a Guillain-Barré-szindróma következtében lebénult mindkét lába. A rehabilitáció után mozgásjavító általános iskolában folytatta tanulmányait, itt találkozott először a kajak-kenuval. Kezdetben nem volt annyira lelkes, de nem adta fel és az első nyílt Dunán tartott edzés során szenvedélyesen beleszeretett a sportágba. 14 évesen kezdett versenyszerűen kajakozni, nem sokkal ezután már magyar bajnoki arany- és bronzéremmel büszkélkedhetett. 2019-ben nemzetközi vizeken is megmutatta, hogy milyen tehetséges, első külföldi versenyéről Európa-bajnokként tért haza. Idén Tokióban 200 méteren aranyérmes lett, a második helyezettet egy bójasorral előzte meg. A 18 éves tehetség nemrég a kajak-kenu sport Örökös bajnoka lett.

Veres Amarilla magyar paralimpiai bajnok párbajtőrvívó. A 28 éves tehetség Békéscsabán született, bal oldalára veleszületett bénulással. 13 éves volt, amikor megismerkedett a vívással, akkor még az épek között. A betegsége miatt azonban nem tudta követni a kijelölt edzéstervet, ezért úgy döntött, hogy vívóedzőnek áll. Segédedzőként dolgozott, amikor kipróbálta a kerekesszékes vívást és rövid időn belül már nemzetközi versenyeken is bizonyította kivételes tehetségét. 2016-ban vett részt élete első paralimpiáján Rióban, ahonnan bronzéremmel érkezett haza. Az idei tokiói olimpiára nagyon tudatosan készült az edzőjével, Kovács Ivánnal, a befektetett munkának pedig meg is lett a gyümölcse, elhozta az aranyérmet. A sport mellett jogi tanulmányokat folytat, pályafutása után sportjogászként szeretne elhelyezkedni.

A világcsúcstartó, világ- és Európa-bajnok magyar paraatléta bal oldala egy 2008-as, súlyos végkimenetelű stroke során bénult le. Az elmúlt években sokat javult az állapota, ma már csak a bal kezén vehetőek észre a károsodás tünetei. Betegsége előtt Luca versenyszerűen teniszezett, majd a rehabilitációt követően az atlétika iránt kezdett érdeklődni. Már rögtön az első versenyén megmutatkozott, hogy nagyon tehetséges, 100 és 200 méteres síkfutásban, illetve távolugrásban aranyérmes lett, az utóbbinál mindössze 2 centiméterrel maradt le a világcsúcsról. A tokiói paralimpiai játékokra két számban, 100 méteres síkfutásban, illetve távolugrásban szerzett kvótát. A 23 éves atléta az utóbbiban világcsúccsal szerzett aranyérmet.

Pap Bianka születési rendellenességgel született, bal szárkapocscsont, keresztszalag nélkül, a legtöbb izom hiányzik a lábszárából, valamint az egyik lába rövidebb volt. Lábhosszabbító és korrekciós műtéteken esett át, majd mire majdnem egyforma lett volna a két lába, síelés közben csúnya balesetet szenvedett és az addigi műtétek eredményei semmissé váltak. Az orvosok javaslatára építette be a mindennapjaiba az úszást, majd az uszodában viszonylag hamar kiderült, hogy mennyire tehetséges. Bianka mindössze 16 éves volt, amikor kijutott a Rio de Janeiróban megrendezésre kerülő paralimpiára, ráadásul 100 méter háton ezüst, 200 méter vegyes úszásban pedig bronzérmes lett. Idén, a tokiói paralimpián 100 méter hátúszásban lett aranyérmes, másodikként végzett 200 vegyesen és 400 gyorson. Nagy vágya, hogy világcsúcsot döntsön és három év múlva Párizsban megvédje a címét.

Zsófi úgy jött a világra, hogy rövidebb a jobb karja és csak három ujj van rajta, de mivel így tanult meg mindent, nem érzi semmilyen hátrányát ennek. Az úszással való kapcsolatát leginkább bátyjának, Jocinak köszönheti, aki az asztmája miatt kezdett el sűrűbben lejárni az uszodába. Ha ügyesen teljesített, lufi volt a jutalma, ami annyira megtetszett kishúgának, Zsófinak, hogy emiatt ő is mindenáron úszni akart. Egészen 2012-ig ép társaival versenyzett együtt, majd megnézte a tévében a londoni paralimpián Sors Tamás címvédését 100 méter pillangón, és akkor úgy érezte, hogy ő is bajnok szeretne lenni. A parasport azonban néhány év múlva épült be az életébe teljesen, amikor a versenyek miatt sokan megismerték és felkeresték. 2015-ben állt az első nemzetközi paraúszó-viadalán rajtkőre Berlinben, ahol sor került a kalsszifiációra és hivatalosan is az S9-es kategóriába került. A 2016-os riói paralimpián 14 évesen szerzett bronzérmet 100 méteres pillangóúszásban.19 évesen szintén 100 méteres pillangóúszásban új paralimpiai rekordot úszva szerezte meg első olimpiai aranyérmét Tokióban, ahol továbbá 400 méteres gyorsúszásban és 200 méteres vegyes úszásban ezüstérmes lett.

Pálos Péter 1985-ben enyhe értelmi fogyatékkal jött a világra. 13 évesen fogott először pingpong ütőt a kezébe egy Balatoni nyaralás alkalmával, rögtön beleszeretett a pingpongozásba. 14 évesen látogatott el először az első edzésére, ahonnan már nem volt visszaút. A 2012-es londoni paralimpián arany érmet szerzett, a 2016-os Rio de Janeiro-i paralimpiai játékokon pedig bronzéremmel jött haza.

A cikk a Szerencsejáték Zrt. támogatásával készült.