Az ENSZ 1972. június 5-től 16-ig tartotta meg Stockholmban az első, "Ember és bioszféra" címet viselő környezetvédelmi világkonferenciáját, és még ebben az évben nyilvánították környezetvédelmi világnappá június 5-ét. A környezetvédelmi világnap célja, hogy minél szélesebb körben felhívja a figyelmet a környezetszennyezés következményeire, és elősegítse a közös cselekvést, és mindenkihez eljuttassa a fenntartható fejlődés eszméjét. Konkrét célkitűzéseik között szerepel az energiatakarékosság és a helyi erőforrások minél szélesebb körű felhasználása, a megújuló természeti források hasznosítása, a szemét- és hulladékképződés csökkentése és a környezetszennyezés megelőzése.
A környezetszennyezésnek és a természet pusztításának mára szemmel jól látható hatásai vannak. A környezetvédelmi világnap alkalmából összeszedtünk néhány példát a világ különböző pontjairól, melyek megmutatják, mennyire súlyos a helyzet, és bízunk benne, hogy mindenkit arra fogunk sarkallni, hogy szeresse és mindenekelőtt óvja Földünket.
Az urbanizációnak, az iparosodásnak, az erdőirtásnak, sőt, a turizmusnak köszönhetően az emberi faj sikeresen változtatta meg bolygónk felszínét annak érdekében, hogy minél inkább kiszolgálja a modern igényeket. Bár az emberi haladás és fejlődés elkerülhetetlen, és még csak nem is szükségszerűen rossz, mégis, szörnyű mellékhatásává lett, hogy az általunk ismert világ legszebb, legfontosabb részei visszavonhatatlanul megsérültek.
Bár tisztában vagyunk azzal, hogy Csendes-óceán kiemelt szerepet játszik a bolygó hidroszférájában, mégis, mintha eltökélt szándéka lenne az emberiségnek tönkretenni. A rendszeres olajszennyezés még ma is megoldatlan probléma, nem is beszélve a folyamatos szemetelésről, ami az egyik legkomolyabb veszélyt jelenti az óceánok egészségére.
Ha pedig az még nem lenne elég rossz, hogy évente nagyjából 100 000 tengeri élőlény pusztul el a műanyagszennyezés miatt, ott van "bónuszként" a szemétsziget. Annyi szemét került az óceánba, hogy egészen konkrétan szigetté változott. A nagy csendes-óceáni szemétsziget mérete a becslések szerint úgy 700 000 négyzetkilométertől akár 15 000 000 négyzetkilométerig is terjedhet.
Ugyan az élőhelyek pusztítása nem kizárólagosan az emberek sajátja - az elefántok például köztudottan hasonló rombolást követnek el - azonban a történelem során egyetlen állat sem volt olyan sikeres a rombolásban, mint az emberi faj. Még 2011-ben a Conservation International közzétette a világ tíz legveszélyeztetettebb erdejének listáját. A listán szereplő erdők legfőbb jellemzője, hogy legalább 90 százalékkal csökkent a területük. Ez a pusztítás számos növényfaj és élőhely elvesztésével járt rengeteg állatfaj számára, mint a borneói orángutánnak és a koalának Ausztráliában.
A Kazahsztán és Üzbegisztán között elhelyezkedő Aral-tó egykor még a világ egyik legnagyobb tava volt, mára azonban csak egy kiszáradt medence. Az Aral-tó a hatvanas években kezdett kiszáradni, miután a tavat tápláló folyókat eltérítették a szovjet öntözési projektek. 2007-re eredeti méretének 10 százalékára csökkent, ami egyenes úton hozta magával, hogy a helyi halászok is tönkrementek. Ami megmaradt belőle, azt mára só és egyéb mérgező vegyi anyagok borítják, ami mint a fegyvertesztek, ipari projektek, valamint a növényvédő szerek és a műtrágya pusztításának eredménye. Még fenyegetőbb, hogy ezeket a vegyszereket a szél felkapja és széthordja, súlyosan szennyezve a környező területeket is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.