Remélhetőleg ma már kevesen tudják elképzelni azt, hogy milyen lehetett a megfelelő eszközök nélkül menstruálni, vagy milyen lehet úgy élni, hogy a hónap bizonyos napjain takargatni és szégyellni kell magunkat. Mi már nem találkozunk olyan tamponokkal, amelyek drasztikusan megnövelik a toxikus sokk szindróma esélyét, de jó, ha képben vagyunk azzal, milyen volt a menstruáció régen.
A menstruációról az ókorban igen kevés információ áll rendelkezésre, de néhány elmélet azért létezik: az egyik, hogy már az ókori nők is használtak egyfajta tampont. Az ókori egyiptomiak papirusz- szálakból készült kezdetleges tampont használhattak, az ókori görögök pedig valamilyen anyagba csomagolt fadarabot.
Számos menstruációval kapcsolatos mítosz keringett a világban a történelem során, volt, hogy gyógymódként használták, de volt, hogy átokként kezelték.
Az ókori Egyiptomban a menstruációs vért gyógyírként használták a mell és a comb megereszkedésére úgy, hogy bekenték a vérrel az érintett területeket. Később a gyógyító erő híre eljutott a középkori Európába is, ahol azt gondolták, a menstruációs vér képes meggyógyítani a leprát.
Azonban gyakoribb volt, hogy átokként kezelték, és egy olyan valaminek, amitől félni kell. Plinius római filozófus úgy tartotta, hogy a menstruáló nő képes elpusztítani a termést és megsavanyítani a bort, sőt, képes irányítani az időjárást is.
El sem tudjuk ma már képzelni, hogy mi élhettek át azok a középkori nők, akik menstruációs görcsöktől szenvedtek. Ma már teljesen egyértelmű, hogy ha fáj a hasunk, van rá gyógyszer, de korábban ez nem így működött.
A középkorban igen negatívan tüntették fel a menstruációt, és rejtegetnivaló, szégyenletes dolognak tekintették. A görcsökről pedig azt tartották, hogy Éva eredendő bűnére emlékeztetnek, ezt az emlékeztetőt pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezért az egyház semmilyen fájdalomcsillapítót nem tett elérhetővé a nők számára, pedig rendelkezésre álltak volna például gyógynövények.
Ebben az időben egyébként leginkább rongyokat használtak a vér felszívására vagy szabadon véreztek a nők.
A ma is használt intim higiéniai termékek elődei az első világháború környékén jelentek meg, amikor a nővérek rájöttek, hogy a kötszer, amivel bekötik a sebesült katonák sérüléseit, nagyon jó nedvszívó. Az ebből készült, kezdetleges betétek ekkor kezdték leváltani a korábban használt rongyokat.
A tamponok és intimkelyhek az 1930-as években kezdtek megjelenni, bár ezek még meg sem közelítették a mai kínálatot. Példának okáért: 1975-ben megjelent az amerikai Procter & Gamble Rely szuper nedvszívó tamponja, amit később a világ legrosszabb tamponjának tituláltak.
A tampon elképesztően megnövelte a toxikus sokk szindrómás eseteket. Annyira nedvszívó volt, hogy kihúzva lényegében szétszakította a hüvely belső falát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.