Megcsalták, 11 napra nyoma veszett, mégis boldog élete volt Agatha Christie-nek

Agatha Mary Clarissa Miller 1890. szeptember 15-én született Délnyugat-Angliában, Torquay városában, egy középosztálybeli jómódú családban. Sajnos édesapja sokat betegeskedett, ezért a család sok időt töltött Franciaországban, ahol a kis Agatha megtanult franciául is. 11 éves volt, amikor édesapja szívinfarktusban meghalt, ő pedig édesanyja legfőbb támasza lett. 15 évesen zongora- és énekleckéket vett és akár hivatásos zongoraművész is lehetett volna, ha nem küzdött volna erős lámpalázzal.

18 éves korában már novellákat írt saját szórakoztatására, melyek egy része meg is jelent az 1930-as években.

Közben kitört az első világháború, Archie a francia frontvonalra került, míg az újdonsült feleség a Vöröskereszt egyik torquayi kórházában dolgozott ápolónőként. A háború évei alatt ritkán találkoztak, 1918-ban érezte Agatha, hogy a házasélete valóban elkezdődött, amikor is férjét a londoni hadihivatalhoz vezényelték.

Agatha az első világháború alatt kezdett el detektívtörténeteket írni. Erre részben nővére, Madge inspirálta, aki azzal szekálta, hogy nem fog tudni bűnügyi regényt írni, másrészt egy idő után a kórházból egy gyógyszerlaboratóriumba helyezték át és az írás enyhítette az ottani monotóniát. A laboratóriumi munka nagy előnye volt, hogy sokat tanult a különböző mérgekről és mérgezésről, melyet történeteibe is beépített.

Megjelent első könyve, A titokzatos stylesi eset is, megszületett Hercule Poirot alakja, a kiadó pedig további öt könyvre szerződtette az írónőt. A háború után Agatha folytatta az írást, megszületett Tommy, Tuppence és Miss Marple karaktere is.

1926-ben egy nehéz időszak következett az írónő életében, édesanyja meghalt, férje, Archie pedig beleszeretett golfozótársába és egy családi barátba, Nancy Neale-be és el akart válni.

Országos keresés indult a megtalálására, a sajtó és a közvélemény különböző elméleteket gyártott arra nézve, hogy mi történhetett. Végül 11 napra rá megoldódott a rejtély, kiderült, hogy a King Cross állomásról vonatra szállt és Theresa Neele álnéven bejelentkezett a Harrogate Spa Hotelbe. A személyzet ismerte fel és azonnal értesítették a rendőrséget. Amikor Archie megjelent, az írónő nem ismerte fel, és arra sem emlékezett, hogy ő kicsoda. Amnéziát állapítottak meg nála, szerencsére rendbejött, erről a pár napról azonban soha többé nem beszélt barátaival vagy családjával.

Agatha és Archie továbbra is külön éltek, végül 1928-ban váltak el. Az írónő lányával a Kanári-szigetekre menekült fájdalma elől, ahol befejezte A titokzatos kék vonat című könyvét. Végül sokáig nem búslakodott,

Ekkor kezdődött meg a pár produktív és ismétlődő éves rutinja: a nyarakat Ashfieldben Rosalinddal, a karácsonyt nővére családjával az Abney Hallban töltötték, tavasszal és ősszel az ásatásokra utaztak, míg az év hátralévő részében Londonban, vagy vidéki házukban, Winterbrookban tartózkodtak. Agatha általában 2-3 könyvet írt évente, általában reggelente megírt 1-2 fejezetet, majd délután segített Maxnak.

A második világháború alatt Max Kairóban kapott állást, míg Agatha Angliában maradt, írt és önkénteskedett a londoni University College Hospital kórházában. 1943-ban megszületett unokája, akiért szívből rajongott. Bár hiányzott a férje, írás szempontjából ez egy termékeny időszak volt, ekkor született meg az Öt kismalac, A mozgó ujj, az És akkor nem voltak vagy a Nyaraló gyilkosok.

50-es éveiben már lassított a munkatempón és élvezte a nyugodtabb életvitelt. Regényeiből színdarabok született, és a mozivászonra is kikerültek. 1971-ben megkapta a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét, míg férjét régészeti munkájának elismerésképpen lovaggá ütötték. Utolsó nyilvános megjelenése 1974-ben volt, a Gyilkosság az Orient expresszen filmbemutatóján. Végül 1974. január 12-én hunyt el, s a mai napig a cholsey-i St. Mary's templomkertjében nyugszik Wallingford közelében.

(Forrás: The home of Agatha Christie)