Lady Juliana - a nőket szállító börtönhajó, ahonnan a legtöbben terhesen szálltak le

A 18. századi London hatalmas metropolisznak számított, amely a Brit Birodalom leggazdagabb alattvalóinak adott otthont, ugyanakkor a legszegényebb réteg is itt próbált boldogulni, csak ők a város utcáin igyekeztek szerencsét kovácsolni. Mivel akkoriban a kis értékű lopásokkal szemben is maximális szigort alkalmaztak, gyorsan megteltek a börtönök, ezért tengeren túli területekre szállítással is sújtották a bűnözőket.

Ausztráliába, a Botany-öbölbe 1788 januárjában érkezett meg az első 11 hajóból álló flotta mintegy 1350 emberrel, katonákkal, fegyencekkel és hivatalnokokkal és állatokkal a fedélzetén azzal a céllal, hogy a britek ott büntetőgyarmatot hozzanak létre.

és az élelmiszeradagok gyorsan fogyni kezdtek. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a telepesek tapasztalatlan gazdálkodók voltak, és nem volt elegendő munkaerő, így termésük csekély volt, és állatállományuk nagy részét elvesztették. Ennek tetejébe pedig a férfiak az őslakos nőket zaklatták.

ez volt a Lady Juliana, amit később csak a szerelem hajójaként, vagy úszó bordélyként emlegettek.

Prostituáltak, tolvajok és szélhámosok töltötték meg a hajót. Összesen 225 női elítélttel a fedélzetén

sokkal többet, mint az Ausztráliába tartó összes többi börtönhajónak. Ennek egyik oka az volt, hogy a hajó több megállót is közbeiktatott: kikötött Tenerifén, negyvenöt napot töltött Rio de Janeiróban, tizenkilenc napot pedig a Jóreménység-foknál.

és rávegyék a férfiakat arra, hogy feleségül vegyék a nőket és tisztes házasságban éljenek. A hajón azonban nem éppen az önmegtartóztatás volt a jellemző. Pedig igazán elismert szakemberek voltak a fedélzeten, például Thomas Edgar hadnagy, aki James Cokkal hajózott annak utolsó útján. A hajóorvos pedig Richard Alley volt, aki kompetensnek számított az akkori mércékhez képest, de nem sok kísérletet tett a fegyelem fenntartására.

A Lady Juliana fedélzetéről sok nő szállt le várandósan, mások pedig még a hajón élete adtak gyereküknek. Ettől eltekintve sem örültek túlzottan az ausztrál fegyenctelep lakói a hajónak, mivel ők inkább élelemre vágytak.

A Lady Julianán utazó elítéltek közül sokat hamarosan továbbküldtek a norfolk-szigeti kolóniára.

Figyelemre méltó nők a Lady Juliana fedélzetéről

Miután a börtönhajó kikötött, a nők többsége kihasználta az új világ adta lehetőségeket, hiszen megszabadulhattak a hagyományos társadalom és az ott érvényben lévő szabályok szigorától és egy új életet teremthettek maguknak.

Mary Wade – a legfiatalabb elítélt volt a hajó fedélzetén, akit azért ítéltek el, mert ruhát lopott más gyerekektől. 84 – más források szerint 87 - éves korában bekövetkezett halálakor Wade-nek több mint 300 élő leszármazottja volt, és Ausztrália egyik alapító anyjaként tartják számon. Leszármazottai ma már több tízezerre tehetők, köztük van Kevin Rudd is, aki Ausztrália volt miniszterelnöke.

Rachel Hoddy – neki is sikerült megtalálnia a számításait, miután ruhák ellopásáért Ausztráliába száműzték. Rachel hat gyereknek adott életet, és ugyan kapott egy földterületet, de azt eladta, és átvette 1823-ban a The Horse and Groom nevű fogadó üzemeltetését Hobart Townban.

Ann Marsh – ő volt az az elítélt, akinek a hajó orvosával volt viszonya. A románcuk ugyan a szárazföldön is folytatódott, közös gyerekük halála után Richard Alley visszatért Angliába. Ann Marsh végül nagyon sikeres lett Ausztrália első nagy női vállalkozója, aki megalapította a Parramatta River Boat Service-t, amely ma is működik.

Ezek is érdekelhetnek:

• Sztárok gyermekei, akik megjárták a börtönt
• Napóleon kedvenc húgát csak a férfiak érdekelték: könnyelmű és csapodár szépség volt