Én megkönnyeztem ezt a 40 másodpercet. Carol, a zavart mosollyal álldogáló örömanya és a speaker örömapa, Michael Middleton az érettségi öltönyében, a "ráférnemáregyvágás" rőzséjével, ahogyan lámpalázban égve, sajtpapírról olvassa fel, hogy mennyire örülnek a jövendő frigynek, hiszen nyolc évük volt Vilmost megismerni, sokat nevettek együtt, és hiszik, hogy boldog pár lesznek Kate-tel.
Angliában nem divat a "rangon aluli" házasodás. A konzervatív angolok a születéssel járó kiváltságokat - és persze a vagyont - nagyra tartják és védik is. Képzeljük el a fenti örömszülős jelenetet, amint I. Karótnyelt Charles és II. Neje, Perfekt-Frizu Camilla állnak a kamerák elé, és rebegik el, mennyire odavannak a választásért. Vilmos bevállalós hát, hogy Kate-et veszi feleségül. Ez pont olyan, mintha a nagyon helyes szomszéd lányt venné el, a mi szomszédunkat, nem az övét.
És mi tagadás, Kate is bevállalós: szerintem nem olyan vonzó parti a királyi família. Az anyakirálynővel, aki 120 éve van trónon (2010-ben lesz 60) és senki nem látta még mosolyogni, ránézésre is annyi benne a melegség, mint egy pár hótaposó csizmában. Charlesszal, aki anyja fia, nem egy cuki apósjelölt, és nem is jellembajnok, legalábbis első feleségének nem volt méltó társa.
Vilmos nem csupán a trón örököse, hanem örökségként hozza a házasságba édesanyja, Diana hercegnő emlékét is. Persze mindenki visz a házasságába súlyos terheket, de azért ez testvérek között is egy tízpontos. Diana sorsa híven tükrözte mindazt, amit állati nehéz lehet elviselni az angol királyi családban: a képmutatást, a ridegséget, a parancsuralmi rendszert és persze a nyilvánosság előtt zajló élet kiszolgáltatottságát.
Kate Middleton nyilván sokkal inkább felmérte, hogy mit vállal, mint annak idején tragikus sorsú anyósa. Bár azt ő sem mérheti fel, hogy egy királyi családban hányan és hogyan szólnak bele abba, hogy melyik suliba menjen a gyerek, vagy egyáltalán, melyik gyerekzsúrra? Vagy például hányszor nyaralhatnak majd a királyi csemeték a Middleton nagyszülőknél Buckleburyben?
De ne legyek igazságtalan: Vilmos valóban királyi jelenség. Nem csoda, hogy az angolok már most úgy nyilatkoznak, hogy radarfülű édesapja helyett őt szeretnék látni a trónon. Vilmos herceg mindössze 15 éves volt, amikor Diana meghalt. Csak egy törékeny kamaszfiú, akinek kegyetlenül nehéz sors jutott: előbb végignézte édesanyja kétségbeesett és méltatlan küzdelmét a királyi családdal (nagyival és apuval), végül elvesztette őt, és mindezt a kíméletlen nyilvánosság előtt kellett átélnie.
Ez még egy lónak is sok lenne, nemhogy egy kisfiúnak. Pont, ahogyan a mesékben a többi királyfinak, Vilmosnak is számtalan nehéz próbát kellett kiállnia, hogy végül igazi férfivá érjen, és elnyerje a méltó lány szerelmét.
Tavaszi esküvőjükön a fél világ zokogni fog a meghatottságtól a tévé előtt. Én is.
Úgy tűnik, a mese a királyfiról happy enddel folytatódik, de még csak most kezdődik. Hót az, ami ziher, rajta fogom tartani a szemem a királyi családon, és biztos vagyok benne, hogy odafentről Diana is rajta tartja szemét imádott fián és örökébe lépő menyén.
Ahogy az angolok mondják (majdnem): Isten óvd a királyfit és a menyasszonyát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.