"Idén először tévéztem vasárnap este. Random módon kapcsolgattam, egyszer csak látom: Az ének iskolája. Na, mondom: belenézek, még soha nem láttam belőle semmit. Döbbenten tapasztaltam abban a rövid időben (kb.10 percben), hogy Hajós Andrást kivéve (ebben az intervallumban ő pont nem nagyon szólalt meg) mindenki megállás nélkül áradozott a gyerekekről, a gyerekeknek, még akkor is, amikor átlagos, sőt, gyengébb (hamis, másokat utánzó) produkció volt" - kezdte Soma.
"Mindenki megállás nélkül dicsérte, sőt, esetenként túldicsérte a gyerekeket (akik között persze volt valóban jó produkció is), de az egészben volt valami túlzó bájolgás, amit NAGYON ÁRTALMASNAK tartok! Olyan kisfiúra mondta az egyik vendég énekes (ő nem zsűritag volt), hogy 'érett személyiség', akiről ordított, hogy nem az. Ezeket a gyerekeket most szinte mindenki piedesztálra emeli, aztán vége a műsornak, a zsűri már nem lesz tovább az életükben, (nem kapnak érte fizetést, hogy dicsérjék őket), sőt, talán semmi nem lesz (ezt nem lehet még tudni), ők viszont ott maradnak a levegőben, és nem értik azt, ha ennyire FANTASZTIKUSAK voltak, akkor hogyhogy most ennyi volt?
Persze, fontos a dicséret, főképp gyerekkorban, de én ezt az egészet ijesztően túlzónak, sőt, hazugnak, hamisnak, veszélyesnek láttam. Persze lehet, hogy ez csak pont ez a 10 perc volt... Nem volt kedvem, gyomrom többet nézni belőle. Mondjuk az egész kereskedelmi tévéből alapvetően a jópofizás árad, az egész tele van hazug, hamis dolgokkal. Magam is csodálkoznék, ha lenne még benne helyem. Persze, minden lehetséges. A rádiókkal is így vagyok, alig van hallgatható. Főleg a kommentek durván modorosak. Aki elszokik ettől a világtól, annak ez nagyon idegen és hazug lesz" - vélekedik a Megasztár egykori zsűritagja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.