Kulcsár Edina: "A depresszió határán álltam"

Kulcsár Edinával szerelemről, fájdalmas időszakról és a mellében talált csomóról is beszélgettem. A szépségkirálynő őszintén mesélt arról, hogy egy nehéz időszak után, amikor közel állt a depresszióhoz, hogyan sikerült újra talpra állnia.

Látszik rajtad, hogy boldog vagy, és újra rád talált a szerelem. Mesélnél pár szót a lovagodról?
Valóban nagyon boldog vagyok, és szerelmes. Ma éppen nőnap van, reggel, amikor felkeltünk, András reggelivel lepett meg. Ezek az apró figyelmességek most különösen jólesnek, mert törött kézzel minden tevékenykedés nehezebb. Szeretem, ha egy férfi figyel rám, és úriember. Nem arra gondolok, hogy mindennap drága ajándékokkal halmozzon el, hanem számomra a közös élmények, az apró meglepetések a fontosak. Egyik nap a párom előbb indult el reggel, és hagyott egy cetlit, amire az volt írva, „szeretlek”. Nekem ez többet jelentett bármilyen drága ajándéknál. Jó próba a kapcsolatunknak, hogy eltört a kezem, és most mindenben ő segít, például hajmosás, készülődés, és sosem mondja azt, hogy mennie kell, oldjam meg...

Hol ismerkedtetek meg?

Már régóta barátok voltunk, mielőtt egymásba szerettünk, ezért furcsa is még nekünk ez a szituáció. Érdekes visszagondolni a régmúltra, amikor még haverként viccelődtünk egymással. Van előnye ennek a barátságból szerelemnek, hiszen százszázalékosan magamat adhatom az első perctől kezdve, mert tudja, milyen vagyok.

Tavaly év végén a melledben csomót találtak. Mi a helyzet, jobban vagy, mit mondanak az orvosok?
Azt mondta az orvosom, hogy az MRI kimutatja majd, ha esetleg rosszindulatú lenne a mellemben a csomó, de ennek pár százalék esélyt adtak. Múlt héten voltam vizsgálaton, várom az eredményeket, de biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz. Azt is javasolták, hogy 2-3 havonta ellenőriztessem a csomót. Amennyiben növekszik, vagy látnak elváltozást a sejtekben, akkor kell további beavatkozás.

Hogyan léptél túl a nehéz időszakon, szakítás, betegség, nagybátyád halála?
Amikor a nagybátyám meghalt, és bementem a kórházba, ott ültem a holtteste mellett két órát, és nagyon sajnáltam magamat, hogy milyen nehéz időszakon mentem át. Szerintem mindenki hajlamos rá, hogy elkeseredjen, amikor negatív történések sorozatán megy át. Életemben nem voltam még úgy összetörve lelkileg, mint abban az időszakban, közben pedig koncentrálnom kellett a munkára, Akkor már az Aktív műsorvezetője voltam, miközben a depresszió határán álltam. Amikor a nagybátyám halálos ágya mellett ültem, és néztem őt, átgondoltam az életem, utána hazamentem, és másnap történt valamit. Reggel megnéztem egy motivációs filmet az interneten, és mintha fejbe csaptak volna, éreztem, hogy észhez kell térnem. Attól kezdve sokkal színesebben láttam mindent, kivirultam, és örültem az életemnek, amit éppen újra kellett építenem. Elengedtem a múlt történéseit, és továbbléptem. Szinte azonnal jöttek a jobbnál jobb lehetőségek, az ötletek. Akkor rájöttem, ha elfogadom azt, ami éppen van, amit ad a sors, akkor vonzom be a jó dolgokat.