A királyok sportjának is nevezik a lóversenyzést, nem véletlenül. A brit uralkodók különleges vonzalma a lovassportok iránt legendás. A néha királynő, II. Erzsébet nemcsak imádta és versenyeztette a lovait, de egy alkalommal meg is nyerte az ascoti versenyt. Következzenek a Royal Ascot 300 éves történetének legkülönlegesebb pillanatai.
Az ascoti versenypályát a 18. század elején egy másik lószerető uralkodó, Anna királynő alapította. Az uralkodó a windsori kastély közelében lovagolva rábukkant egy pusztára, amelyről úgy gondolta, ideális hely lenne a lovak számára. A nyitóversenyen hét ló vett részt, de a győztes neve a történelem homályába veszett. A korabeli források így írtak az eseményről: „A királynő és ragyogó kísérete 1711. augusztus 11-én a windsori kastélyból az ascoti legelőre hajtott, hogy kihirdesse a versenyt, és a következő hétfőn már részt is vegyen az első megmérettetésen”. A royal Ascot létrejöttében betöltött szerepére ma az Anna királynő tétversennyel emlékeznek, amelyet emlékére a verseny nyitónapján rendeznek meg.
Az Ascot egyik legkedveltebb hagyományát, a királyi felvonulást IV. György vezette be. Az első hivatalos felvonulás 1825-ben volt, Thomas Creevey, korabeli politikus egy barátjának írt leveléből tudjuk, hogy az addigi gyakorlattal ellentétben a király személyesen vezette a hintósort az oldalán Wellington hercegével, mögöttük másik négy kocsi és lovasok vonultak végig a pályán. A király már hercegként is nagy érdeklődést mutatott a lovas sportok iránt, 23 éves volt, amikor Rosetta nevű lova a két mérföldes számban győzött. 1822-ben új királyi tribünt is építtetett Ascotban, a munkára kedvenc építészét, John Nash-t kérte fel, aki korábban a Buckingham-házat palotává alakította és a Clarence House-t is megépítette. A lelátóra a belépést még családon belül is szigorúan korlátozták, a király beleegyezésére volt szükség az ott-tartózkodáshoz. Ez a mai napig így van.
1854-ben a 35 éves Viktória királynő annyira izgatott volt az egyik futam befutójától, hogy hirtelen az ablakhoz ugrott, ami az eső miatt zárva volt. Bár a fejével betörte az üveget, nem sérült meg, sőt a The Times beszámolója szerint a sérülés „nagy vidámságot váltott ki a királyi társaságban”. Viktória tizenöt évesen, hercegnőként jelent meg először Ascotban, és már az első pillanattól imádta a versenyt. Féltestvérével, Feodorával együtt lovagolt a hintós menetben. Uralkodóként először 1838 júniusában vett részt a versenyen, ahol egy új, másfél mérföldes számot avatott fel egy 200 font értékű aranyvázával. Az Ascot iránti egyértelmű vonzalma ellenére, a verseny Albert herceg halála miatti elsöprő gyászának áldozata lett. Miután szerelme 1861-ben, mindössze 42 évesen meghalt, Viktória soha többé nem tért vissza Ascotba.
Az egyik legemlékezetesebb verseny 1910 júniusában volt, egy hónappal VII. Edward király halála után. A verseny újraélesztése az uralkodó nevéhez fűződött, ezért Ascot vezetősége a gyász miatt a versenyzőket arra utasította, hogy vagy teljesen feketében, vagy fekete-fehérben jelenjenek meg. Nem volt királyi felvonulás, a királyi család egyetlen tagja sem vett részt a rendezvényen, a királyi lelátót pedig bezárták. Egy korabeli sajtójelentés szerint mindenki gyászruhát viselt, a több száz feketébe öltözött ember látványa meglehetősen lehangoló volt. Fél évszázaddal később Cecil Beaton királyi fotós és tervezőt ezt a felejthetetlen jelenetet ihlette meg, amikor az 1964-es My Fair Lady című Audrey Hepburn-film Ascot-jelenetéhez készített fekete-fehér jelmezeket tervezte.
Bár a legtöbb brit az uralkodó lemondásig nem ismerte Wallis Simpsont, ő és VIII. Eduárd király 1936 decembere előtt már legalább két éve voltak együtt. A botrányos románcról csak egy szűk kör tudott, és míg a királyi családot megdöbbentette, az előkelő társaságot elbűvölte a király és az elvált amerikai nő viszonya. Az 1935-ös derbin az akkor még regnáló V. György betegsége miatt nem vehetett részt, Eduárd elkísérte édesanyját, Mária királynét és a yorki herceget és hercegnőt (akikből később VI. György és II. Erzsébet lett), akikkel együtt a felvonulás első kocsijában utazott, ám magával vitte szerelmét is. A látogatók akkor még nem is sejtették, hogy milyen jelentőséggel bír az a nő, akivel beszélgetni látják kedvenc trónörökösüket.
A későbbi II. Erzsébet királynő mindössze egy hónappal a második világháború befejezése után vett részt az első derbijén. Nem volt királyi felvonulás, és csak kevesen tudták, hogy ott van, mivel khaki színű egyenruhájában elvegyült a tömegben. Erzsébet, aki már akkor is lelkes lóversenyrajongó volt, megkérdezte, hogy bepillanthat-e a mérlegelőbe, ahol a zsokék súlyát mérik meg a futam után. Ez az egyik legexkluzívabb hely a versenypályán, és az akkor 19 éves Erzsébet azon kevés nők egyike volt, akit beengedtek oda.
1985 júniusában a 25 éves Sarah Fergusont a királynő meghívta a windsori kastélyba a négynapos királyi eseményre, Diana hercegné javaslatára, hogy kissé feldobja a hangulatot. Fergie, Károly herceg versenymenedzserének lánya jól kijött András herceggel. A két fiatal hamar egymásba szeretett, állítólag a hasonló humor hozta össze őket. 1986 márciusában eljegyezték egymást, és négy hónappal később összeházasodtak. Házasságuk 1996-ban válással ért véget, de az egykori pár még mindig egy fedél alatt él.
2013-ban II. Erzsébet királyi lóverseny-történelmet írt azzal, hogy ő lett az első uralkodó, akinek egy lova megnyerte a rangos Arany Kupát. Amikor Estimate áthaladt a célvonalon, a kamerák megörökítették az euforikus állapotba került királynőt. Unokája, Peter Phillips akkor azt nyilatkozta, hogy győzelem nagyon sokat jelent a királynőnek, akinek a szenvedélye és az élete a lovassport.
A néhai királynő 2011-es esküvőjüktől kezdve minden évben meghívta Vilmos herceget és Katalin hercegnét, hogy csatlakozzanak hozzá a királyi felvonuláson, ám Katalin ascoti debütálása csak öt évvel később történt meg. 2016-ban lenyűgöző, fehér Dolce and Gabbana csipkeruhában jelent meg, amelyet egy szőtt arany Jane Taylor-kalappal párosította. Azóta Katalin további négy alkalommal tért vissza. Ő és Vilmos herceg nem tartanak lovakat, ami arról árulkodhat, hogy nem érdeklődnek a királyi sport iránt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.