Bűnös élvezetek a filmvásznon, avagy 4 ciki film, amit mégis imádunk

Bűnös élvezet az, amit a közvélemény rossznak ítél meg, mi mégis szeretjük, esetleg pozitív emlék köt minket hozzá. Ebbe a kategóriába esnek azok a pocséknak ítélt filmek, amiket mégsem tudunk nem nézni. Ezekből szedtünk össze négyet lazulós estékre.
Ha valaki züllesztő, mégis stílusos akciófilmre vágyik, a Kobra filmmel nehezen nyúlhat mellé. A történet középpontjában egy utcán edződött, minden szabályt áthágó rendőr áll, aki száméra nem létezik lehetetlen. Legfrissebb ügye azonban lehet, hogy túl nagy falat lesz neki. Ebben minden megvan, ami miatt imádjuk a nyolcvanas évek akciófilmjeit: remek zene, halál laza, stílusos főhős, jó nők, pörgős akció és vér minden mennyiségben.
Sylvester Stallone pedig a géppuskás cseresznye a tejszínhab tetején, ám karaktere mára kissé parodisztikus lett.
Ez az 1990-es horror-gyöngyszem már csak azért is kihagyhatatlan, mert Julianne Moore, Steve Buscemi és Christian Slater látható benne karrierjük hajnalán. Egy kisfiú mesél három különálló történetet egy boszorkánynak, aki meg akarja enni: az egyikben életre kel egy múmia, a másikban gyilkos macska kísért, az utolsó történetben pedig vízköpők okozzák a bonyodalmat.
Hamisítatlan kilencvenes évekbeli hangulat, élethű maszkok, könnyed, komfortos hangulat jellemzi, ha egy kis borzongásra vágyunk.
Filmográfiája alapján az szinte bármelyik Adam Sandler film ide kerülhetne, választásunk azonban okkal esett erre. Dupla felnövéstörténetet láthatunk, ahogy egy felelőtlen pasinak hirtelen apa szerpben kell helytállnia, a kérdés pedig egy: vajon képes felnőni a feladathoz? Az alpári humorral elmesélt történet minden erejével azon van, hogy taszítsa a nézőt, ám a jó karakterfejlődés, érzelmek, valamint a néha betaláló poénok mégis szerethetővé teszik.
A kétezres és kétezertízes évek fordulóján öt évig tartó vámpírőrület az Alkonyat c. filmmel kezdődött 2008-ban. A halandó lány és a halhatatlan csillogó vámpír szerelmi vekengése (volt a képben még egy vérfarkas is) már az elejétől fogva vitriolos kritikákat kapott buta dialógusai és nem túl izmos színészi játéka miatt, de nem is öregedett jól a franchise az utolsó film óta eltelt évtizedben.
Azonban a vámpírmítosz megformálása, könnyed történetvezetése, de főleg a filmek misztikus, magával ragadó atmoszférája egy igazi bűnös élvezetté teszi.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.